Vajdahunyad

Szombaton néhány röpke órát Hunyadon töltöttünk. Gyerekkorom óta a legszebb emlékek ide kötnek. No, nem a szépséges hunyadi várhoz, bár oda is, inkább nagyszüleimhez, a gyerekkoromban itt lakó rokonokhoz. Aztán a kör kibővült. Itt lakott a fiú, aki feleségül vett. Így hát anyósomék is itt laknak.

 Az én családom, rokonaim az évek folyamán elköltöztek a városból. Mindenki máshol találta meg a boldogulását, megélhetését. Már csak 93 éves nagymamám lakik a városban.

Általában, ha Hunyadon járunk, meglátogatjuk. Most is  bementünk hozzá, találkozni vele. Mindig nagyon örül, ha láthat bennünket élőben is, nem csak képernyőn. Én is nagyon örülök neki, hogy beszélhetünk, hogy van nekünk.

Aztán családi találkozóra mentünk, ünnepelni. Anyósomék aranymenyegzője alkalmából ültünk asztal köré. Nagyon jó volt újra találkozni, kicsit együtt lenni. S mit nem gondoltam volna, elfértünk a kis lakásban is, mind. Egyetlen kellemetlen dolog volt: az idő múlásának könyörtelensége.  Közeledett az este, haza kellett indulni. De őrizzük a beszélgetések, nevetések, öröm emlékét. 

Gondolatok az ünnep fényében.

Kedvenc ünnepem a pünkösd.

Ebben az ünnepben nincs télapó és karácsonyfa, nyuszi és színes tojás. Miről szól ez az ünnep? Többek között a Szentlélekről, "akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja és nem ismeri őt." Gondolom nem lenne kifizetődő a boltok kirakataiban, a reklámfelületeken Szentlélekkel kapcsolatos bibliai idézetek villogtatása. Nagyon lecsökkenne az értőn olvasók száma. 

Gondolataim az ünnep kapcsán most ezek:

Az ünnep eredetét a Tórában kell keresnünk. A zsidó hagyomány szerint ez a törvényadás emlékünnepe. Sokáig nem tudtam megérteni, hogyan lehetséges, hogy a zsoltárok írói a törvényt szépnek, jónak látják. Hogyhogy nem  szabályok száraz gyűjteménye a Törvény, hanem valami olyan, amiben gyönyörködni lehet? Aztán lassan én is elkezdtem másként látni a törvényt. Ahogy egy tanító mondta, a törvény (a 613 parancsolat) megmutatja nekünk, milyen Isten és hogyan élne, ha közöttünk lakó ember lenne. Jézus volt az egyetlen, aki be tudta tölteni a törvény előírásait hibátlanul. Ő mondta el a törvény lényegét is: szeretet Isten és emberek iránt. Elképzelhetetlenül csodálatos lenne egy olyan világ, amely ilyen alapon működik. Ígéretünk van egy olyan Isten országára, melynek uralkodója Jézus. Várom, s míg el nem jön, a Miatyánkban is ezért imádkozom.

A hetek ünnepének is nevezik ezt az ünnepet, mert az első zsenge felmutatásától (ami a feltámadás napja - Krisztus az első zsenge) hét hetet kellett számolni az aratás ünnepéig. A hetes számról azt mondják, hogy a szentség száma. A szent egy bizonyos célra félretettet jelent. Ilyen Izráel népe. És ilyenek azok, akik hisznek Jézus megváltó kereszthalálában és feltámadásában. Pál apostol azt írta egyik levelében, hogy ezentúl ne magunknak éljünk, hanem annak aki érettünk meghalt és feltámadt.

Görögről az ünnep nevét ötvenediknek fordíthatjuk. Ötven napot kell számolnunk  húsvéttól pünkösdig. Az ötvennek is nagyon szép jelentése van az Ószövetségben. Az ötvenedik év a jubileum éve. Az öröm, a szabadság, a rabszolgák felszabadításának éve, ünnepe. Jézus az ő áldozata árán szabadított fel minket a bűn, a Sátán hatalmából. Pünkösd a gyülekezet magalakulásának ünnepe. A Jézusban való hit által Isten gyeremekeivé lettünk, szabadok arra, hogy a bennünk lakó Szentlélek által képesek legyünk Isten akarata szerint élni. 

... még folytathatnám unos-untalan. Sokat lehet még írni erről a szívemnek kedves  ünnepről. De most elég ennyi.

Kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy nem vagyok egyedül, mert volt egy pünkösd, amikor beteljesedett Jézus ígérete, elküldte a Parakletos-t.

Olvasni jó

A tavaly olvasott Tim Marshall könyv - "A földrajz fogságában"- megmutatta, hogy a földrajz több, mint országok, városok, vizek, szárazföldek halmaza. Annyira érdekes és olvasmányos volt a könyv, amit itt a blogon is említettem, hogy el akartam olvasni a folytatást is. Lányom könyvespolcáról került hozzám "A földrajz hatalma. Tíz térkép, amely rávilágít világunk jövőjére." Ebben a könyvben további tíz országot vagy térséget mutat be a szerző. Összekapcsolja a földrajzot a történelemmel, múltat a jelennel. Ausztrália, Irán, Szaúd-Arábia, Görögország, Törökország, a Száhel-övezet, Etiópia, Spanyország, a világűr - ezek a fejezetcímek. Bár Spanyolország Európa része, rájöttem, hogy nagyon keveset tudok róla. A Száhel-övezetről még kevesebbet. Hogy is állnak a görög-török kapcsolatok, s mi köze mindennek a földrajzhoz? Még sok érdekes dolog, ami az infókat helyreteszi, összekapcsolja és értelmet ad. Több ez, mint földrajz. Örömmel olvastam.

"Falak. Életünk kerítések árnyékában" a címe Tim Marshall egy másik könyvének. Nem vidám olvasmány, de mégis érdemes elolvasni, kitekinteni, hogy mi is a helyzet máshol. Falak? Régen volt a kínai nagy fal. Aztán emlékszem, milyen botrány volt abból, hogy a migráció megállítására Magyarország határán kerítést építettek. Majd amikor Ausztria tette ugyanezt, más elnevezéssel illették és semmi gond nem volt, hisz ha a dolgokat átnevezzük... Aztán emlékszem volt szó a sajtóban az Egyesült Államok déli határán épülő falról. De nem csak ennyi van. Ebből a könyvből képet kaphatunk arról, hogy milyen sok helyen falak és kerítések állnak vagy épülnek. Izráel és Palesztina között is falak védenek. A Közel-Keleten falak vannak Bagdadban, Kairóban, Damaszkuszban, Rijadban. Kerítések vannak Szaúd-Arábia, Kuvait, Jordánia határain. Tunéziában, Egyiptomban. A sor végtelennek tűnik, mint a sok száz kilométeren át húzódó kerítések szerte a világon. Botswana és Zimbabwe határán 480 km-es a kerítés. India és Banglades között van a világ leghosszabb határkerítése. Mindenfele gondok vannak. Legtöbbször úgy határozták meg az országhatárokat, hogy nem vették figyelembe az ott élő népek és törzsek határait. Afrikában több mint 3000 népcsoport él, rengeteg különböző nyelv, vallás és kultúra. A kerítések, falak, sáncok nem oldják meg a problémákat, de pillanatnyilag enyhítik az országokra, kormányokra nehezedő nyomást. Érdekes és elgondolkodtató olvasmány a könyv.