a legbolondabb a hónapok között. Hol nyár van, hol tél van. Most inkább tél. Szűnni nem akaró széllel száguld s hiába süt a Nap, téli hideg van. Most még jobban örülök azoknak a márciusi meleg, napos napoknak, mikor fittyet hánytunk a világra s már kora délelőtt kiültünk a napra s mindenki talált magának dolgot kint, épp csak enni tértünk be a konyhára.
Sok-sok apró magocska várakozik, hogy a földbe kerüljön. Ebben a szélben viszont nem öröm a kinti munka, csak a legszükségesebbekért megyünk ki, mint pl. kivinni a kukát, szabadon engedni a bábból épp ma reggele előbúvó lepkét, árvacsalán levelet szedni az egyre kövérebb hernyónak, kaput zárni az elmenők után, megnézni még mindig gyorsabban nő-e a gyom, mint a vetemény. A ribizlin lesz virág. Él a szőlő. A szél irgalmatlanul szárítja a földet, felborítja a ruhaszárítót, s minden mozgathatóba belekap.
Míg mi nyugodtan, békében emlékeztünk Urunk szenvedéseire, váltsághalálára, s győzelmére a Sátán s halál felett, Kenyában sok család gyászolja ifjait, reményeit, kiknek életüket vették, csak mert keresztyének voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?