Elámulok néha azon, hogyan fejezi ki magát a legkisebb. Sok hatás éri csak a szűk családban.
Egy ideje azt mondja magáról, hogy ő tűzoltó(autó), én és Apa rendőrautó.
Ma, miközben itt jött-ment ezzel lepett meg:
-Én vagyok Winnetou!
Balázs mikor tavasszal elkezdett egyedül olvasni ezt a könyvet akarta kiolvasni és olvasta is sokáig (de nem emlékszem, hogy a végére ért volna). Már több mint egy hónapja nem került elő, de lehet, hogy kettő is. Mégis a kicsiből most jött elő. :)
Ma azt olvastam valahol, hogy éneklés közben nem lehet félni. :)
Szeretnék néhány apróságot feljegyezni magamnak s ha érdekel, megosztani veled is. Sok hétköznapi apróság... ami felvidít, elgondolkoztat, s talán változásra bír. Legyenek itt emékeztetőül. Betti
szombat, július 19, 2014
péntek, július 18, 2014
Elérkezett az ideje
hogy legkisebbikünket is elkapja egy entrovirózis. Csak láz és hasmenés. (A nagyobbak annak idején a hányásos verzióval kergettek kétségbeesésbe s volt, hogy kórházba is.)
Szegény gyerek rosszul volt nagyon, legyengült, szopott, evett egy kis banánt és főtt répát rizzsel, még jó, hogy tudott inni. Az éjszaka kezdődő láz másnap délutánra elmúlt, a többi nem. Este felé a gyerek összeszedte magát, kiment a konyhába, hol épp főztem. Sikerült az asztal melletti székre felmásznia s mikor rápillantottam, majdnem rosszul lettem: cukortartó a kezében, cukros keze a szájában. Nyilván leesett a vércukorszintje, s megpróbált segíteni magán, ha az anyja nem akart neki virslit adni. Majdnem rosszul lettem, mikor láttam, hisz már nem is számoltam hányszor rohantunk a vécére, nem egyszer az utolsó utáni pillanatban... Ő mindvégig megőrizte nyugalmát s nem nagyon értette, miért kaptam ki kezéből a cukortartót - s szerettem volna rövid időre világgá menni.
Mégis nagyon örülök, hogy - lehet épp a szoptatásnak köszönhetően - most úgy néz ki ennyivel megússzuk. Lassan gyógyul. A cukortartót pedig jól eltettem.
Szegény gyerek rosszul volt nagyon, legyengült, szopott, evett egy kis banánt és főtt répát rizzsel, még jó, hogy tudott inni. Az éjszaka kezdődő láz másnap délutánra elmúlt, a többi nem. Este felé a gyerek összeszedte magát, kiment a konyhába, hol épp főztem. Sikerült az asztal melletti székre felmásznia s mikor rápillantottam, majdnem rosszul lettem: cukortartó a kezében, cukros keze a szájában. Nyilván leesett a vércukorszintje, s megpróbált segíteni magán, ha az anyja nem akart neki virslit adni. Majdnem rosszul lettem, mikor láttam, hisz már nem is számoltam hányszor rohantunk a vécére, nem egyszer az utolsó utáni pillanatban... Ő mindvégig megőrizte nyugalmát s nem nagyon értette, miért kaptam ki kezéből a cukortartót - s szerettem volna rövid időre világgá menni.
Mégis nagyon örülök, hogy - lehet épp a szoptatásnak köszönhetően - most úgy néz ki ennyivel megússzuk. Lassan gyógyul. A cukortartót pedig jól eltettem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)