hogy legkisebbikünket is elkapja egy entrovirózis. Csak láz és hasmenés. (A nagyobbak annak idején a hányásos verzióval kergettek kétségbeesésbe s volt, hogy kórházba is.)
Szegény gyerek rosszul volt nagyon, legyengült, szopott, evett egy kis banánt és főtt répát rizzsel, még jó, hogy tudott inni. Az éjszaka kezdődő láz másnap délutánra elmúlt, a többi nem. Este felé a gyerek összeszedte magát, kiment a konyhába, hol épp főztem. Sikerült az asztal melletti székre felmásznia s mikor rápillantottam, majdnem rosszul lettem: cukortartó a kezében, cukros keze a szájában. Nyilván leesett a vércukorszintje, s megpróbált segíteni magán, ha az anyja nem akart neki virslit adni. Majdnem rosszul lettem, mikor láttam, hisz már nem is számoltam hányszor rohantunk a vécére, nem egyszer az utolsó utáni pillanatban... Ő mindvégig megőrizte nyugalmát s nem nagyon értette, miért kaptam ki kezéből a cukortartót - s szerettem volna rövid időre világgá menni.
Mégis nagyon örülök, hogy - lehet épp a szoptatásnak köszönhetően - most úgy néz ki ennyivel megússzuk. Lassan gyógyul. A cukortartót pedig jól eltettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?