Minden tavasszal új lelkesedéssel fogok hozzá a kert alakításához. Bár csak zsebkendőnyi terület felett rendelkezem, újra és újra próbálkozok. Már nincsennek nagy álmaim. Nem könnyű a gyomok ellen harcolni. A termésért meg kell dolgozni, kitartóan locsolni, ápolni a növényeket. Ebbe gyakran belefáradok. De minden tavasz az új remények, új kezdetek ideje.
Nagyon szeretem nézni, ahogy nőnek a palánták, ahogy a tavalyi munkának idén beérik a gyümölcse. Tavalyi munka eredménye a zöldhagyma, a friss fokhagyma. A sóska egy része kipusztult a tavalyi szárazságban, de valami szélfútta magok életre keltek a kert árnyékosabb részeiben. Megvigasztalódtam és ott hagytam őket, azon a helyen amelyet maguknak választottak. Így teszek évek óta a citromfúvel, amit Ildikótól kaptam majdnem tíz éve. Eleinte ide-oda ültetgettem, majdnem kipusztult. Pár éve ott hagyom ahová a szél fújja a magját és kikel. Nagyon finom teát lehet belőle készíteni. Tavaly alig tettem el teafűvet. Így most tavasszal már szedtem és szárítottam mentát, citromfüvet, körömvirágot, damaszkuszi rózsát teának. Az oregánó fékezhetetlenül elterjedt a kertben, ajándékoztam, kidobtam, még nem virágzik de egy részét levágtam szárítani. Gondolom az elmúlt évek gondtalanságát aratom, mikor hagytam elszáradni a szárán s a szél elhordta a magot. Sose leszek én kertész. Sokszor csak túlélünk. Néha nem. Mint a málna egy része, ami a tavaly gyengén nőtt, itt-ott elszáradt az szárazság miatt. Talán idén jobban fogok vigyázni rájuk. Az új hajtások, amik jövőre teremnek majd, szépen nőnek, locsoltam is őket lelkesen. Idén elhatároztam, hogy megelégszem kevéssel és nem zsúfolom be a kertet. Azt hiszem mégis egy hónap múva minden összenő. De még veszek pár paprikát, mert 3-4 palánta teteje mintha elszáradt volna. Valaki azt mondta, nemrég savas eső esett, látszik a fákon is. A napokban volt egy kis jeges eső is.
Idénre szaporodott el a gyöngyvirág annyira, hogy egy kis csokorra valót szedhettem.
Most érik az eper. Volt eperágyásom. Nagy reményekkel vártam a finom epreket. Nem három, de öt év után átültettem őket. Vettem egész évben termő epreket. Volt ami kipusztult. S az ígéret ellenére csak kis eprek termettek. Most már feladtam. Ami a széleken megmaradt, azt esszük. Nem sok, nem nagy. Apró, de finom. Itt-ott egy-egy nagyobb fajta. Ezek csak úgy teremnek. Lehet, ha külön trágyáznám, gondoznám, jobb lenne a termés. Talán majd jövőre próbálkozom. Addig örülök annak ami van.
A kert emlékeztet az édenkerti átokra, mert a gyom jobban nő, mint amit termesszteni akarok. Emlékeztet arra is, hogy milyen kiszolgáltatott vagyok, kései fagy, egy jégeső, a szárazság s egyebek sok kárt tehetnek, elpusztíthatják a termést. A kártevőket nem is említem. Minden termés áldás és kegyelem. Isten hűségére emlékeztet és gondviselésére. Milyen lesz, ha a ítélet átalakulásai után eljön ide a földre Isten országa és Jézus lesz a király? Nem csak az oroszlán és a bárány fog együtt legelni, a kertek is biztos sokkal szebbek lesznek és bővebben fognak teremni. Nem pusztít fagy és jégeső.
