Tavasz

Nem tudok betelni a kikeleti bangita illatával. Virágba borult a kajszifa. Szép, de kissé korai, mert még leviheti egy fagy a virágokat és akkor megint nem ehetünk napsugárízű kajszit. Sokkal zamatosabb a piacinál. A kerítés tövében mindenfele kék és fehér ibolyák illatoznak. Nyílik a nárcisz, a jácszint. Bújik a tulipán. Apró finom sóskalevelek nőnek a fügefa alatt Az évelő spenót levele is finom. A barna kerítés előtt szinte ragyognak az aranyeső sárga virágai. Felér egy terápiával kimenni a kertbe. Most már tényleg az utolsó pár zoknit kötöm. Ideje a kerttel is törődni. 

Jó lenne a könyvekhez is visszartérni. Sok olvasnivalóm van.

Itt még nem említettem a tavalyi év egyik nagy olvasmányát. Évek óta néztem a polcon a könyvet, de olyan vastag és elég apró betűs is volt, hogy mindig elhalasztottam. Nyár elején kezdtem el olvasni, majd egy hosszabb szünet után késő ősszel fejeztem be.

Eric Metaxas: 'Bonhoeffer. Pásztor, mártír, próféta, kém.' Vastagsága ellenére olvasmányos.  Nem csak életrajz, de korrajz is, bemutatja a második vilgháború előtti és alatti németországi viszonyokat és nem csak.  Mindezt akkor olvastam, amikor október 7. után szerte a világon újra hihetetlen erőre kapott a zsidók elleni gyűlölet. Erről szóltak a hírek, erről szólt a könyv, amit olvastam. Fura érzés volt. Sosem értettem, hogyan lehetett egy értelmes emberekből álló országot így belevinni a gyűlöletbe. A könyvet olvasva értettem meg, milyen nyomás nehezedett az egyházra, milyen nehéz idők voltak azok. Milyen nehéz volt emberségesnek maradni. Nem akarom említeni a borzalmakat, amikről olvastam. Példamutató az az elszántság, amivel Bonhoeffer szolgált, ahogy kitartott meggyőződése melett, hogy nem választotta a könnyebbik utat.   Már miután elolvastam a könyvet, egy a Bonhoeffer életét, teológiáját kritizáló cikkre akadtam. Azt hiszem mindenkit lehet kritizálni, hisz itt még nem értük el a tökéletességet. Mégis jó alázattal, megértéssel nézni, olvasni azoknak az életrajzát, akik nehéz időkben vállalták a kitartást, a szenvedést azért, amit hittek. Azt hiszem nem szabad kiragadni a szavakat a körülményekből melyben íródtak. Annyira emberi, ahogy elénk tárja az író Bonhoeffer harcait. Olvashatunk részleteket leveleiből. Nehéz időkben nehéz döntéseket kellett hoznia. Az életrajz kedvelőknek ajánlom ezt a könyvet. Rám pedig még vár pár Bonhoeffer könyv, hogy elolvassam őket. 

Elfogy a tél

 Napok óta gyönyörű napsütéssel köszönt ránk a reggel. Jön a tavasz. Az éjszakai fagy emlékeztet még a télre. De a nappalok már melegebbek. A levegő tele van reménnyel. Krókuszok, ibolyák, a rügyek előtörő zöldje derűt. örömöt hirdet. Kell a búfelejtés. 

Úgy érzem, hamar elmúlt a tél. De elég hosszú volt ahhoz, hogy az influenza kétszer is bejelentkezzen hozzánk, s mivel többen vagyunk, mindkét alkalommal jól elidőzött. Télen hó alig volt. Épp csak annyi, hogy egyszer kiléphessek pár percre a friss hóba. Évek óta igyekszem minden télen legalább egyszer kilépni mezitláb a friss hóba. Felejthetetlenül frissítő.

Karácsony előtt megtaláltam egy múlt télen abbahagyott zoknit. Elfogyott a fonalam, nem tudtam befejezni. Még ünnep előtt sietve  megrendeltem a hiányzó fonalat és még néhány új fonalat. Aztán egymás után kötöttem a zoknikat. Csak egyszerűeket. Nekünk és másoknak. Három éve, hogy megtanultam zoknit kötni. Azóta nagyon megkedveltem a jó meleg gyapjúzoknikat. Kezdetben vastag fonalból kötöttem. Aztán most inkább vékony gyapjúfonalból. Eleinte én csak kis vékony nyári pamutzoknival hordtam, amikor hidegebb volt. Mostanra megszoktam a gyapjú másfajta tappintását. Az idén csak a magam által kötött zoknikat hordtam. Hidegben is jó melegen tartják a lábam. Most már lassan keresem a fonalak végét, mert jön a tavasz, nem lehet bent ücsörögni, vár a zsebkendőnyi kis kertem.

Másik téli örömöm a puzzle kirakás. Én magamtól nem fognék neki, de ha valaki vállalja, hogy kirakja, akkor szívesen csatlakozom én is.

Olvasni sokkal kevesebbet olvastam, mint szerettem volna. Kötés közben nem tudok olvasni. Sok órát töltöttem kötéssel. De mégis sikerült az, amire már sok éve készülök. Tavaly legkisebbünk is (aki már nem kicsi) elolvasta Tolkientól 'A Gyűrűk Ura'-t. Én is tervezem már rég, hogy elolvasom. S végre, most sikerült.

Az úgy volt, hogy az első kötetet meghallgattam kötés, főzés közben. Söt a második kötet elejét is. Aztán a többit elolvastam. És mit lehet erre mondani, mint azt, hogy nagyon tetszett. Nagyon érdekes volt a történet maga is. Hogy lehet ilyen hosszú és érdekes történetet írni? De a nyelvezete, a fordítás is nagyon tetszett. Ez szépirodalom. Örüm volt hallgatni, olvasni. Közben a gyerekek néha megkérdezték: 'Anya, hol vagy? Tetszik?' Micsoda mesevilágot épített fel az író! S bár ez nem a mi keleteurópai mesevilágunk, számunkra is sok szépséget rejt.

'Hisz gyönyörű lenne, ha rosszon, természetet is megcsúfoló gonosz hatalmon világszerte, egyszer s mindenkorra győzelmet arartna a jó, a mocskon a tisztaság - ám ha már a valóság nem támasztja alá e hitünket, legalább a mesében higgyünk - adjuk át sodrának az őrlő mindennapok szürke kérge alatt örökre megbúvó gyermeki magunkat.'-írta az Utószóban Göncz Árpád, a fordító.