Még a nyár legelején olvastam Clara Törnvall: Autisták - A spektrumon élő nőkről című könyvét. De említésre méltónak tartom, mert egy érdekes témát hoz elénk, amiről keveset hallunk. Lehet, hogy az érintettek jól tájékozottak, de szerintem sokan vannak még, akik számára nem világos és egyértelmű ez a téma. Az autizmus egy nagyon tág fogalom. Vannak, akik nagyon súlyosan érintettek, állandó gondozást igényelnek. De vannak olyan személyek is, pl. azok, akiket régen Asperger-szindrómásoknak neveztek, ma talán magasan funkcionáló autistáknak nevezik őket, akik valamilyen területen nagyon jók, és úgy-ahogy elboldogulnak a világban. Vannak, akik kevésbé érintettek, és soha nem is vizsgáltatták ki magukat, csak néha furcsán viselkednek, reagálnak. Esetleg pszichiátriai kezelést kapnak. De azért van munkahelyük, családot is alapítanak és nagy erőfeszítések árán úgy néz ki, elboldogulnak az életben. Hogy milyen áron, csak ők tudják.
Az írónő is mindig másnak érezte magát, sok problémával kellett szembenéznie, míg végre megkapta felnőttként a diagnózist: autista. Saját tapasztalain keresztül ismerhetjük meg a könyvből, milyen is az ilyen emberek élete. Még Svédországban is nehéz.
"Nincs tértudatosságom."
"Egyszerűen képtelen vagyok tájékozódni."
"Az arcokat sem ismerem fel, ezért inkább mindenkinek köszönök."
"Senki sem próbálja megtanítani a neurotipikusokat arra, hogyan kell velünk kommunikálni, hogyan kell minket értelmezni."
"A nők autizmusa nem ugyanolyan, mint a férfiaké, s ez részben azért van, mert a társadalom elvárása más a lányokkal, mint a fiúkkal szemben. Az autizmussal élő lányok korán megtanulják, miként kell palástolni társas nehézségeiket."
"Az autizmussal élőknek a többi embernél nagyobb mértékben van szükségük stabil munkahelyre, és előre jól átlátható munkakörülményekre."
" A neurotipikusak jelentik a normát, mivel ők vannak többségben. Az autisták kisebbségben vannak, ezért alkalmazkodniuk kell a körülöttük lévő valósághoz. Sokak számára ez egy életen át tartó küzdelem."
Elolvasva a könyvet kicsit megértőbbek lehetünk mások másságával szemben.
"Nem gondolunk arra, hogy mások számára mennyi küzdelemmel jár a legegyszerűbb feladatok elvégzése is. Azt hisszük, mindenki egyforma."
