Ma borús, esős napunk volt. Nem voltunk kint, mert azért kerülget valami itt bennünket, van egy kis szortyogás, rekedtség, éjszakai köhögés. Nekem már hiányzik egy kis napsütés.
Az este végre megnéztem a filmet, amit már régebb bejelöltem magamnak: Kövér, beteg és majdnem halott -a CC-re kattintva van román alulírás. És természetesen a film hatására reggel a gyümölcscentrifugával készítettem almalevet, a lányoknak a reggeli mellé, magamnak pedig reggelinek. És ebédig nem ettem semmit. Nehéz ez, mert a gyerekeknek azért kell egy kis uzsonna, és szinte mindig van valami maradék. Folytatom a tornát is, aminek nem csak a fogyásban lenne segítő szerepe, hanem erősíti az immunrendszert is.
Viszonylag csendes napunk volt. Remélem nem vihar előtti csend ez. Csak a dinók okoztak kisebb-nagyobb nézeteltérést. Soha nem gondoltam volna, hogy érdekelni fognak a dinók. De ha a fiamnak annyi kérdése van ebben a témában, kénytelen vagyok informálódni.
Dinó vagy nem dinó, de csak jó, hogy van egy kisfiú is a házban, aki új szokásokat hoz be, nemde? :))
VálaszTörlés(amúgy tudom én, miért van ez a minisorozat.. :) )
Nagyon jó, hogy van egy kisfiú. Néha sajnálom, hogy csak egy van.
TörlésTe is írhatnál egy ilyen minisorozatot. Vagy túl fárasztó a heted?
:) Jó, hogy írsz, hátha ösztönzőleg hat rám is. A dinó témában én sem vagyok valami tájékozott, de tátott szájjal hallgattam annak idején a 3 éveseket az oviban, alig tanultak még beszélni, és már tudták a 15-20 hangból álló mindenféle szauruszok neveit. Végülis jó beszédfejlesztő:)
VálaszTörlésIgen, komoly munkát igényel részemről a megtanulásuk.
TörlésNagyon örülök a kis mini-sorozatodnak. Köszönöm a bepillantás lehetőségét a napjaidba...:)
VálaszTörlés