Olvass női sorsokról

Tavaly annyira tetszett Aldrich "És lámpást adott kezembe az Úr" című könyve, hogy a lányom idehozta az asztalomra a történet folytatását, amit valamikor potom áron vettünk használtan. Egy darabig tettem-vettem, mert annyi olvasnivalóm van! De előfordul, hogy túl fáradt vagyok a komoly könyvekhez. Olyankor pihentető olvasmányokat szeretek olvasni. Így vettem egy este kezembe B.S. Aldrich-tól a Száll a fehér madárt. Deal nagymama egyik unokája a főszereplő, aki nehéz döntést kell meghozzon. Választania kell a pénz, álmok és a valóság, elköteleződés között. A könyv bemutatja hogyan változott a három generáció alatt a telepesek élete, gondolkodása, vályogkunyhók helyén város épült. Láthatjuk, hogy a döntések, értékek hogyan alakítják a sorsokat. Érdekes, kellemes, pihentető olvasmány volt.

Szintén kikapcsolódásként olvastam Jean Sasson: A fátyol mögött című könyvét. Egy Szaúd-Arábiában élő hercegnő élettörténete által kapunk betekintést arról, hogyan éltnek Szaúd-Arábiában a nők a 90-es években. Van benne egy kis történelem. Bepillantást kaphatunk, hogyan élnek a gazdag nők, milyen szabályok határozzák meg a nők életét, milyen soruk van az országukban dolgozó külföldi nőknek. Újra megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy a világ jobbik felére születtem. S rossz belegondolni, milyen nehéz, nyomorúságos az élete sokaknak. "Országomban a nőket apjuk semmibe veszi, fivérei lenézik, férjük pedig uralkodik rajtuk...Asszonyaink történetét a titoktartás fekete fátyla fedi. Sem születésünk, sem halálunk nem szerepel egyetlen hivatalos feljegyzésben sem... "

Katarina Durica: "A rendes lányok csendben sírnak". Ez a döbbenetes regény volt az idei év első elolvasott könyve. Sajnos nem csupán fikció, hanem komoly valóságalapja van a történetnek. S nem valamikor régen, a sötét középkorban, valahol messze történtek ilyen és ennél szörnyűbb dolgok. Itt a közelben, s még talán ma is vannak túlélők. A felvidéki, dunaszerdahelyi magyar maffia működéséről szól a könyv és az áldozatoknak állít emléket. Számomra szívszorító olvasmány volt. Mégsem bánom, hogy elolvastam. A nem tudás boldogsága nem teszi meg nem történtté a múltat.