Olvasni kell!

Visky András: Kitelepítés

Sok évvel ezelőtt hallottam Visky Ferenc református lelkészről, akit a kommunizmus éveiben bebörtönöztek, családját elvitték a Bărăgan-ba. Ez egyfajta büntetés volt, azoknak, akik veszélyt jelentettek a rendszernek.

 A lelkész legkisebb fia emlékszik vissza a száműzetés éveiről a "Kitelepítés" című könyvben. A fejezetek rövid szakaszokra vannak osztva, 822 ilyen szakasz van. A deportálás, a földbevájt lakóhely, az embertelen körülmények - nem lehet erről hosszan olvasni. Elég belőle egy kis rész egyszerre. A gyermek szemén keresztül láthatjuk, érezhetjük az átélteket. Csodálom az édesanya hihetetlen lelki erejét, hitét, hűséges szeretetét férje és gyermekei iránt. Többször próbálták rávanni a válásra, ígérve, hogy úgy könnyebb élete lehet. Megrendítő a hozzájuk szegődött Nyénú hűsége. A könyv által képet kapunk a lágerben élőkről, a kik nem a társadalom szemétje voltak, sokkal inkább a krémje: értelmiségiek, akiket a kommunista rendszer veszélyeseknek tekintett. Az író családján túl, különböző sorsokkal, történetekkel ismertet meg. Olvashatunk a szabadulásról, amikor szabadok lettek, de nem volt hová hazamenni és arról milyen volt a találkozás, amikor az édesapát hazaengedték a börtönből. A legkisebb gyerek, az író, olyan kicsi volt, amikor édesapját bezárták, hogy nem is emlékezett rá. Nagyon szívszorító volt erről a találkozásról olvasni.

Hogy milyen nehéz, kilátástalan és reménytelen helyzetben voltak szokszor, arról a következő idézet is képet ad:

"Ne félj... teljességgel tehetetlenek vagyunk, a félelemnek sincs semmi értelme."

Különleges hatással volt rám ez a könyv. Azt hiszem tudnunk kell az elmúlt rendszerek kegyetlenségeiről. Ha elfelejtjük, nem akarjuk megismerni, nem fogjuk felismerni amikor újra, talán kicsit másként jön felénk. Ismernünk kell a kommunista rendszer könyörtelen kegyetlenségét, s hogy voltak, akik megőrizték szabadságukat, mert nem hódoltak be. Bármi jönne, mindig szabadok vagyunk dönteni magunk felől. A börtön lehet jobb hely, mint a megalkuvás...

Befejezésül: találtam egy beszélgetést Visky Andrással a könyvről az ErdélyiFigyelő-csatornán. Ajánlom meghallgatásra.

P.S. Utólagos ráadásként egy videó a már idős Nyényukával: Két hét pihenő.