Helló, Március!

 Örülök minden új kezdetnek. Új hónap. Új hét. Új lehetőség újra kezdeni. Feladni sosem szabad.

Átlapozva bullet journalom februári lapjait látom, hogy nem ittam minden nap eleget, nem mozogtam eleget, nem fogytam eleget, kevesebbet angoloztam, mint terveztem, nem palántáztam... De feljegyeztem pár szép idézetet, kipróbáltam pár új receptet, elköltöttem az összes pénzt, amit akartam, sőt többet is, mégsem vettem meg mindent, amit terveztem, de vettem amit nem terveztem. Többen gondoltak rám, mint általában. Volt pár szép meglepetésben részem. Próbáltam nem a rosszra, inkább a jóra, szépre gondolni. Rácsodálkoztam újra Isten szeretetére, amit soha nem tudok teljesen megérteni.

S most új hónapot, hetet kezdhetek. Remélem, a hétvégi számvetésem jobb lesz. Hónap végére ha én nem is, de a természet ezerszer szebb lesz, mint ma.

Úgy szeretem a kora tavaszi sétákat itt a környező utcákban! (településünk újra karanténban van! hiába) Minden nap látom, hogy nőttek a rügyek, szőkül a szomorúfűz. S kis kertemben ezernyi csoda vár, napról napra több.

Pár késői hóvirág.

Virágzik a kikeleti bangita és illatos.

Erika, apró és gyönyörű.

Készülnek a tulipánok.

Bimbó a kajszibarackon. Remény.

A természet teszi dolgát. Nem számít a válság, a járvány, a huza-vona, ez az egész káosz. Az ibolya illata ma is épp olyan üde, friss, mint elmúlt tavaszokon. Lent, aprón, észrevétlen hirdeti az életet és a reményt. Itt a tavasz!