csütörtök, február 03, 2011
Nem rég olvastam
Mikszáthról egy bejegyzést valahol és kedvet kaptam újból valamit olvasni tőle. Azt hiszem Mikszáth Kálmántól a Noszty fiú esete Tóth Marival volt az első olvasmányom. De nem nagyon tetszett. A tanterv szerint ezt kellett olvasni, tanulni. S ki törődik azzal érett-e a nebuló egy ilyen olvasmányra? Szóval sose volt kedvenc Mikszáth (mint pl. Jókai egy időben). De épp valami olyasmit olvastam róla, hogy a magyar irodalom legnagyobb regényírói közzé sorolják. Ezért rákerestem a MEK-en. Az Akli Miklós-ra esett a választásom. És történetesen ez a regénye most nagyon tetszett. Ez volt pihentető olvasmányom a többi komoly, elgondolkodtató olvasmányok mellett.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nekem Mikszath-tol a Szent Peter esernyoje tetszett nagyon, ha meg nem olvastad megeri a faradtsagot...
VálaszTörlésOlvastam. És az tetszett is. Most jut eszembe, hogy talán ez volt az első regénye, amit olvastam. De lám, ami nem tetszett, az jobban megmaradt bennem.
VálaszTörlésen a noszti fiut is olvastam, meg nyolcadikba... nekem tetszett...
VálaszTörlésTényleg szomorú, hogy olyan könyveket olvastattak velünk az iskolában, ami nem volt nekünk való, és csak remélni lehetett, hogy nem utáljuk meg egy életre. Pl. rettenetesen utáltam Az ember tragédiáját. Nem is értettem, mit akar. Aztán később az egyetem alatt láttam a színházban, és megmozgatta a fantáziámat. Tavaly elolvastam. Tényleg fantasztikus mű... és egy hajszálon múlott, hogy a gimis élmények miatt örök pecsét kerüljön rá.
VálaszTörlésIgen. Sokszor az volt, hogy elolvastuk, de nem igazán értettük meg. Ettől lesz sokszor az iskola elvesztegetett idő. De lehetetlen elvárni az iskolától, hogy a gyerekekhez, fiatolokhoz igazodjék. Mindig úgy volt egyesek bírták az iramot, mások lemaradtak. Még jó, ha az embernek van később ideje, lehetősége olvasni örömmel, megértve azt, amiről az iskolapadban lemaradt.
VálaszTörlés