csütörtök, április 29, 2010

szeretném

megőrizni örökre a mosolyt, bizlamat ami gyermekem szeméből rám ragyog. Örülök az otthon védelmének s hogy messze van a nagyvilág. Vagy mégsem? Csak egy gombnyomás és máris olvasom, látom: amit eszünk enyhén szólva nem egézséges, háborúban civilek halnak meg, nem számít semmi csak a pénz, bármi áron, egyik nemzet "békésen" tesz tönkre másikat, meg nem született gyermekeket ölnek meg - a békéért, kényelmért vagy csak azért mert lány és nem fiú, az állatok fontosabbak mint az emberek...

élni egy ilyen világban szépen, értelmesen, boldogan csak az tud, ki látja a láthatatlant s hittel kapaszkodik a Gondviselő Teremtő szeretetébe.

4 megjegyzés:

Mi a te véleményed?