Sikerült elkerülni az ünnep előtti napok tolongását a boltokban. A városban egyre nagyobb a forgalom. Nagy a zsúfoltság. Ez az, amit nem szeretek ebben az időszakban. A sokfelé kivilágított, karácsonyi díszbe öltözött terek viszont nagyon tetszenek. Könnyebb elviselni az egyre rövidülő nappalokat. És most már - mint minden évben, újra örülök, hogy napról napra több lesz a világosság, a fény.
Rábukkantunk egy kedves, csendes kis kávézóra. Megcsodáltuk a karácsonyi vásárt, nappali és esti fényben. Karácsonyi koncertre is eljutottunk. Szép volt a december. Nem is tudom, mi a szebb, az ünnepre készülődés vagy maga az ünnep? Egyszerűen ünneplünk, hisz nem mi vagyunk az ünnepeltek. Enni se tudunk többet, mint máskor. Talán kicsit mást. De nem szabad belebetegedni az ünnepre készülésbe, se az ünnepi étkezésbe.
Kincsként őrzöm a szívemben a készülődés szépségét is. A közös mézeskalácskészítést, a fenyőfadiszítést, az ajándékok beszerzését. A kalácssütés bonyodalmait, mert van akinek túl édes, más szeritn kevés benne a cukor, van akinek kevés a töltelék, másnak sok, túl finom, túl hamar elfogy s következik a "finom volt". Ilyenkor télen gyakrabban teázunk. Néha gyertyát is gyújtunk. És örülünk, mert mindenek ellenére, Isten jó. Ezért, ahogy az egyik koncerten a karmester mondta, az ünnep lényege nem a finom étel, a kalács, az ajándékok, hanem az, hogy eljött hozzánk a Messiás. Hálás vagyok a vigasztaló reménységért, a beteljesedett ígéretekért s azokért amelyeknek a beeljesedésére még várnunk kell. Boldog ünnepet mindenkinek, aki erre jár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?