Elolvasásra és továbbadásra kaptam Bálint Ibolya: Tetten ért nők ...és Isten kitárt karjai című könyvét. Inkább könyvecske, hisz csak 92 oldalas. Rövid olvasmány. Mégis súlya van.
Tanulmányaim során egyszer én is bejutottam egy börtön női részlegébe egy nagyon rövid látogatásra. Rácsok, kiszolgáltatottság, bezártság, zsúfoltság. Egy olyan hely, ahová senki se vágyik - így gondolom én. Mégis élnek ott emberek, élnek ott nők. Bálint Ibolya a börtönmisszió által került kapcsolatba az ott élő nőkkel, megosztotta velük a Jézusról szóló örömhírt, megismerte élettörténeteiket. A könyvet olvasva újra szembesültem azzal, mennyi nyomorúság van világunkban. Mennyi terhet cipelnek egyesek már gyerekkoruktól! Egy rossz döntésnek szörnyű következményei lehetnek. Nagyon nagy kincs az önuralom, a megfontoltság. Az elrontott, reménytelennek látszó esetekben a Jézusról szóló evangélium reményt, változást, új életet hoz. Nagyon örülök, hogy vannak emberek, nők, akik börötnmissziót végeznek, s hogy még egyelőre törvényileg van lehetőség a raboknak istentiszteletet tartani.
Mostanában sokszor eszembe jutott az a pár sor Ézsaiás próféta könyvéből, amit régen Jézus felolvasott a zsinagógában: "Az Úr Isten lelke van énrajtam azért, mert felkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak, elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást, hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét". A folytatás, amit nem olvasott fel így hangzik: és Istenünk bosszuállása napját. Van, következik egy ilyen nap. De most még az Istenhez fordulás lehetőségének ideje van. Ma az örömhír napja van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?