vasárnap, február 03, 2019

Itt is, ott is

nyílik a hóvirág. Mi még köhögünk, fújjuk az orrunk, pihenünk, gyógyulunk.
Várom, ha nem is a tavaszt, de napsütést. Tudom, hogy az idővel és minden újabb visszaemlékezéssel az emlékek átalakulnak, megszépülnek. De rég nem volt ilyen kevés napsütés télen, mint most. Nem is tudom, hogy tudnak élni emberek fent északon, ahol hosszú ideig alig van fény?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mi a te véleményed?