kedd, január 15, 2019

Helló, január!

Már vártam ezt az érzést, hogy bár alig látszik, de valahol messze jön a tavasz és meg fog érkezni, mert az olvadó hó alatt már látszik a hóvirágok, nárciszok zöldje.


Ma kisütött a nap. Alig érezhetően hosszabbodnak a nappalok. Mi pedig túl vagyunk a téli vizsgákon és várjuk a tavaszt, miközben tanulunk, tervezünk, olvasunk, játszunk.


Mikor az elmúlt év végén olvasmányaimról írtam, még szerettem volna egy bejegyzést, ami elmaradt. De most pótolom.

Míg lányomnak zongoraórája volt s én vártam rá, addig a tanárnő könyvtárából Nemere István:Az utolsó magyar király - Szapolyai János élete c. könyvet olvastam. Érdekes volt, így hétről hétre egy röpke órára kézbe venni és olvasni a könyvet. Ez az első Nemere István könyv, amit én elolvastam. Bár van itthon néhány történelmi témájú könyve, mégis a másét olvastam előbb. Érdekes volt a téma, a korszak, főleg, hogy az iskolában én nem tanultam magyar történelmet. De el is szomorodtam a könyvet olvasva. Mert mindenki a maga hasznát keresi. Így van ma is és így volt régen is. Korrupció, haszonlesés, hatalomvágy, régen mint ma és ma mint régen. Lehetett volna máshogy, jobban, ha lett volna Ember. Most felnőtt fejjel sokkal érdekesebbnek és tanulságosnak tartom a rég múlt idők történéseit, már amennyire hitelesen ránk maradt. Az összefüggéseket is jobban meglátom és kedvet kapok néha ilyen olvasmányokhoz. Elolvasva a könyvet, tanulás nélkül is sok mindent megtudtam,megjegyeztem az 1500-as évek elejéről, Szapolyai Jánosról, akinek nevét már hallottam, de semmi konkrétat nem tudtam róla. Szóval érdekes volt és szeretnék még történelmi témájú könyveket olvasni.

Már több mint egy éve vár elolvasásra Juszef Moszab Hasszán: A Hamasz fia c. könyv. Önéletrajzi írás. A vég nélküli arab zsidó konfliktusról. A gyűlöletről, mely újra csak gyűlöletet szül. A megoldást olyan nehéz megtalálni! Mert csak egyetlen egy van, s ez a fiatalember megtalálta a zsidók Jézusában. De micsoda utat járt be addig! Különleges téma, történet. Örülök, hogy elolvashattam.

Végül, de nem utolsó sorban, a könyv, ami egész évben elkísért, a Biblia. Tavaly nem sikerült végigolvasnom. Sok bibliaolvasó naptár van, pl. itt. Volt amit kipróbáltam már, de tavaly terv nélkül olvastam, magam választottam ki mikor melyik könyvet olvasom. Így az Ószövetség harmada olvasatlan maradt. De nem a kipipálás a lényeg, hogy: elolvastam, hanem minden alkalom, amikor e régen írt könyv sorain a Mindenható Isten rám talált. Ez a könyv kincs. Megunhatatlan. Segít túllátni a földin. Erőt meríthetek belőle amikor elcsüggedek magam és mások miatt. Isten jön általa közel hozzám. Nélküle koldusnál is szegényebb lennék és nem lenne értelme az életemnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mi a te véleményed?