Kincskereső kedd - 32.

Mikor nem úgy alakulnak a dolgaim, ahogy szeretném, amikor nem tudom, hogyan lehetnék hálás, mert elromlott... nem sikerült..., nincs..., nem megy... akkor keresnem kell, mint a kincset a hálát, meg kell találnom legalább a bizalmat, hogy a Mindenható Isten uralkodik, hogy nem vesz el valami jót anélkül, hogy jobbat adna helyette és hatalma van minden rosszból jót, áldást kihozni azoknak, akik őt szeretik, keresik és bíznak benne. Ezek olyan magasröptű gondolatok, amiket hallottam, olvastam valamikor. A napokban viszont többször eszembe jutottak, mikor nem tudtam, hogyan lehetnék hálás. Lassan úgy érzem, a hála szebbé teszi az életem. Ezért kell keresnem, megtalálnom, táplálnom, ápolnom akkor is, amikor könnyebb panaszkodni, mert már több a soknál, hogy épp most, épp velem, újra, hiába... De látom és tapasztalom, hogy a boldogság itt belül van és sokszor azon múlik, hogyan viszonyulok ahhoz ami engem ér.
Hát keresem a kincseim. Fellapozom a füzetem, ez segít emlékezni a sok jóra, amit Isten adott.
Hálás vagyok
-az esőért s hogy kicsit lehűlt
-a vízért, értéke megnő ha nagy melegben nincs és eszembe juttatja azokat akinek nincs, mert szárazság vagy háború vagy szegénység van.
-hogy mikor már túl meleg volt bent, kint aludhattam a sátorban
-a gyerekekért, hogy készségesen, szívesen sétáltatják a kutyát
-a teliholdért
-a napfény ízű kerti paradicsomokért
-a változásért, mely lassan több mint egy éve kezdődött vagy ki tudja mikor. Valaki említette egy orvos nevét, rákerestem a neten és meghallgattam az előadásait, mert úgy éreztem tarthatatlan a helyzetem, hátha... Kipróbáltam amit mondott. Elkezdtem többet mozogni, többet inni és étrendet változtattam, igyekeztem korábban feküdni (-de ez nem megy olyan jól) s már nem cipelem a fölösleges húsz kilót. Pedig már feladtam, azt hittem nekem nem lehet. E mellett sokkal jobban érzem magam, elmúlt az évek óta tartó rendszeres reggeli izületi fájdalom, könnyebben mozgok s gondolom beleférnék a menyasszonyi ruhámba. Hogy megadatatott nekem ez a lehetőség, hát ezért hálás vagyok. Elindult egy változás s még nem értem a végére, új felfedzések és megértések amelyek azt mutatják, milyen keveset tudok, értek abból a csodálatos világból amelyben élek s a törvényekből amelyek fenntartják az életet.
-hogy gondolhatok a jó dolgokra a rosszak helyett, s ha nem megy magától, akkor akarhatok a jó dolgokra gondolni, mert másképp megkeseredik az életem
-hogy  nem kell panasznaplót vezetnem, mert kifogyna a tinta a tollamból s én mégse érnék a végére s már semmi jót nem látnék csak a bajt, a rosszat s reménytelenül, megkeseredve, sötétben élném az életem
-hogy játszanom kell, akkor is ha nincs időm vagy nem akarok, mert a munka megvár, de a kislány hamar felnő.
Hát megyek is.