Érdekes, ahogy szépség és szomorúság eggyé válik az őszi napsütésben. Ahogy gyűlnek emlékeimben az őszök, úgy érzem egyre jobban azt, hogy derű és elmúlás természetesen együtt van. Valahol mélyen fáj a sebezhetőség és múlandóság tudata.
Évekkel ezelőtt felejthetetlen hatása volt rám annak a gondolatnak, amit egy könyvben olvastam valahol, hogy minél jobban, többeket szeretünk, annál nagyobb a fájdalom kockázata. S ki ne szeretné elkerülni a fájdalmat, a másik elvesztését? Erre egy mód van: szívünk köré várfalat emelni és senkit, de senkit nem szeretni. Ki tudna így élni? Ha nem, akkor hát vállalni kell a sebezhetőséget. Ez nem feltétlen elmúlást, elengedést jelent, hanem a másik beengedését az életünkbe, önmagunk megosztását, ezáltal szabadságot is adni neki viszontszeretni vagy visszaélni a szeretettel, bizalommal. Kit legjobban szeretünk tudjuk legjobban, legmélyebben megbántani. S mert szeretet nélkül nem tudunk élni, örömeinket a fájdalom árnyékában éljük. Még mindig ízlelgetem János apostol szavait: a teljes szeretet kiűzi a félelmet. És csodálkozom azok merészségén kik engem szeretnek.
Semmi sem változik az évek múlásával. Úgyanúgy pánikba esem, ha valami baj történik körülöttem, főleg közvetlen környezetemben. Mikor tegnap egyik gyerekünk hasfájásról panaszkodott és lázas volt, a legrosszabb emlékem jutott eszembe, mikor ketten borogattuk és nem tudtuk a lázát 39 fok alá vinni. A pici köhögött, szörtyögött - csak kórházba ne jussunk, mert arról nincs jó emlékünk. Pedig sokszor volt, hogy lehetett volna rosszabb is és nem volt, sőt még csak rossz sem volt.
Elmúlik minden. Néha mamámat kérdezem, mit csináltak régen, mikor ez vagy az történt. S ő nyugodtan mondja, akkor nem volt ..., mi csak ... Már nincs pánik, csak az átélés nyugalma. Pedig akkor is féltek, aggódtak, szenvedtek és szerettek.
Két lazább napunk volt, pihenés és gyógyulás. Újra arra a következtetésre jutottam, hogy a sulis napok és a vakációs napok száma pont fordítva kellene legyen, hogy a gyerekeknek több idejük legyen azzal foglalkozni, azt tenni, arról olvasni, ami épp érdekli őket. Mert akkor sokkal többet tanulnának.
Mostanában kedvenc tárgy: ötféle fagyi ízének összehasonlítása. :D
Gondolom idén utoljára gyakorolhatták múlt héten. Bár ki tudja... egyszer már gondoltam az idén ezt és mégsem úgy lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?