Majdnem mind lebetegedtünk, nehezen állunk át a gyors lehűlésre. Az "egy kis torokfájás, orrcsorgás, köhögés" nem is olyan kicsi, amíg benne vagyunk. Hála Istennek eddig még senkinek nem kellett antibiotikumot szedni. Az élet lelassult itt nálunk.
S míg vonszoljuk magunkat reggeltől estig, nagy elhatározások születnek bennem, amelyekről meg fogok feledkezni amint újra pörgősebbé válnak a napok.
A ruhák újra nehezen száradnak. Még el sem jött a tél s már a nyarat várom én is? Már nem is számolom a zoknikat teregetéskor. Úgy éreztem, nem akarnak elfogyni ahogy este fázósan teregettem az erkélyen. És örültem, hogy van mosógépem és hogy van nálunk mindenféle zokni, komoly férfi zokni, s megannyi nevető tarka gyerekzokni, hogy van mibe öltözzünk ha jön a hideg, s hogy minden nappal közelebb a karácsony. Erre kicsi fiam emlékeztetett, mikor kérte mondjuk meg neki pontosan, hogy hány nap van még karácsonyig.
én is teregetés és cipőtörölgetés közben szoktam "hálálkodni" azért, hogy van KIK és van MIBE öltözködni :)
VálaszTörlés