Egy kicsit

- lebetegedtünk, hányós-hasmenős-lázas-fájós enterovírus vert le bennünket sorban, Dórát kivéve (hála Istennek, hogy ő végig jól volt, míg mi sorra ágynak estünk). Nem emlékszem, hogy valamikor ilyen rosszul lettem volna, alig volt erőm felkeni, fájtak az izületeim, csontjaim, azt hittem sosem lesz vége, de másfél nap után jobban lettem.

- még nem gyógyultunk egészen meg, mikor útnak indultunk -az előre betervezett rövidke szabadságra. Úgy vágytam már hegyeket látni! Úgyanakkor féltem elindulni egy három és fél hónapos babával, mert ilyet még nem tettem. Ráadásul, mivel ki hányt, kinek hasmenése volt még, gondolkoztam, nem lenne-e jobb itthon maradni... De aztán csak elindultunk. Bár a tervezettnél rövidebbre sikerült a kiruccanás, mégis megérte. Csodálatosak a hegyeink a Retyezát környékén (s bizonyára máshol is, ahol még nem jártam, csak ide mindig visszavágyom). Ablakunkból a kilátás:

Ami pedig a szállást illeti, hát... hagyott kivánni valót maga után. Mégis szép volt, főleg ha csend volt.

-remélem, nem tart már sokáig ez a nagy meleg. Nem emlékszem még ilyen száraz nyárra. Igaz, nem sokat tudok magam mögött még. A hegyoldalban sok-sok barnára száradt fenyőt láttunk, s ez olyan szomorú volt...