apróságok

Szeretem a nyári lazaságot, amikor számomra nincsenek határidők. Nem mintha nem lenne dolgom, de most úgy élünk, ahogy tudunk. Sok elvégezetlen munka vár rám. De nem tudok nagy terveket szőni (mint pl. kitakarítom, átrendezem a kamrát). Dóra határozza meg az életünk ritmusát. Most épp alszik. De három olyan nap van mögöttünk, amikor napközben csak akkor aludt, ha ringatta valaki - vagyis alig aludt - persze szopizáskor becsukta a szemét, de amint letettük, kinyitotta nem csak a szemét, hanem a száját is. Tehát semmi nagyobb munkához nem foghattam. S ha mégis alszik Dóra, a házimunka mellett várnak a gyerekek is egy kis játékra (milyen jó dolgom van!), beszélgetésre, segítségre. Viszont ők is sokat segítenek nekem. Nehéz lenne nekem nélkülük, hisz sokszor leülnek Dóra mellé és szórakoztatják, így szabad vagyok végezni a dolgomat. Aztán az is nagyon jó, hogy nyár van. Ha nincs ebéd délre, akkor van gyümölcs, leves helyett dinnye.

Dóra jól nőtt. Nagyon hasonlít egyik testvérére abban, hogy nem szeret babakocsiban lenni, nem szereti az egy helyben állást, ölben csak függőleges helyzetben, s pár napja lehetőleg arccal kifele, hogy mindent jól lásson. Van, hogy alszik egy hosszabbat napközben, de van, hogy napokig nem. Mégis a testvérei nagy szeretettel viselik ilyen-olyan napjait.

Rájöttem, hogy nagyon sokat számít, én hogyan viszonyulok a helyzetünkhöz. Nem panaszkodnak, ha délre nincs kész az ebéd, a lényeg, hogy legyen mit enni, ha éhesek. Én pedig nem állítok magam elé elérhetetlen követelményt most, mert többet ér a nyugalom és elégedettség. Szép az élet akkor is, ha vacsorára készül el a leves. Azért jobb napokon sütizünk, fagyit készítünk, palacsintát sütünk. Blogbejegyzéseket elgondolni, gondolatban leírni van időm, ide viszont csak futtában jutok, s akkor már nem tudom miről is akartam írni. Most így vagyunk.