Ennek a könyvnek a hatására egyszer kipróbáltam, hogy mi lesz ha három napig nem eszek. Ez nem volt böjtölés (ételtől való tartózkodás imádkozással és Isten akaratának keresésével összekapcsolva), csak egyszerűen koplalás, vagyis 72 órán át nem ettem semmit, vízet ittam és teát (édesítőszer nélkül), csak azért, hogy lássam túlélem-e, milyen változásokat észlelek. Túlélhető volt számomra, bár a harmadik nap lassabban szedtem össze magam reggel, de nem éreztem magam rosszul és az utánna következő héten nagyon jó formában éreztem magam. Mégis milyen nehéz az ételtől való tartózkodás! Inkább keresünk más "böjtölési" formát. Ezt azért is írom, mert lám-lám, tapsztaltam, hogy túlélhető három nap ennivaló nélkül, mégsem szántam rá magam azóta sem egy ilyen böjtre. (Pedig lenne miért.) Nem is olyan könnyű az elméleti tudást gyakorlativá tenni.
Úgy éreztem szükségem van újból egy kis segítségre (ebben a szinte tabu témában). Nagyon jó volt újraolvasni a könyvet. Nem mintha a böjt egy "csodaszer" lenne minden bajunkra. (Bár saját tapasztalatból mondhatom, hogy influenza esetén egy nap csak vízzel, teával, minden kaja nélkül fél gyógyulás). De talán nyitottakká válunk megérteni amit Isten már rég mondani akar nekünk, csak el voltunk foglalva terveinkkel, vágyainkkal, saját akaratunkkal, elképzelésünkkel. Egyet kérdezünk vagy kérünk Istentől s Ő mást mutat meg nekünk. Amire épp szükségünk van.
Ezt én is kipróbáltam egyszer, hogy 3 napig nem ettem semmit és én is harmadik nap észleltem csak, hogy a szervezetem kezd furcsán reagálni, de ez nem "böjt" volt, eszembe sem jutott, inkább öncélú koplalás a fogyás vagy méregtelenítés érdekében.
VálaszTörlésA böjtöt másképp értelmezem, viszont ahhoz a napi rutintól, teendőktől való elovonulás, szükséges, végülis az Úr Jézus is kiment a pusztába...
Nem tudom, hogy jól gondolom-e, de úgy érzem csak így tudnám végrehajtani, hogy azt a célt szolgálja, amit kell, hogy a böjt szolgáljon.
Nem tudom...
VálaszTörlésArra gondolok, hogy ha csak ilyen elvonulással lehet böjtölni, erre lehet évekig nem kerülhet sor.
Emlékszem régen, mint ifjúság böjtöltünk bizonyos dolgokért, személyekért, több napig, de felváltva, s közben ki suliban, ki munkában volt, az élet nem állt meg, de valahol probléma volt, ami fájt nekünk és ezért imádkoztunk és lemondtunk egy-két etékezésről, pl. egy hétig mindig volt valaki aki épp böjtölt.
Írtam, hogy szerintem nagyon kevéset beszélnek a témában. Vagy mert mindenki nagy titokban gyakorolja vagy más okból. Itt-ott azért lehet hallani, de keveset. Gondolkozok, hogy mennyire kell ez része legyen a keresztyén életgyakorlatnak. Persze nem "kell", mert mindent szabad, és nem vagyunk szokások rabjai, mégis ha Jézus böjtölt és az ApCsel.ben is olvasunk böjtölésről talán valahol jó, ha helyet kap az életünkben -ez most 'hangosan gondolkoztam' volt.
Van egy barátom, akit egy keresztény kollégiumban ismertem meg. Ő minden nagyböjtben VÉGIG csak kenyeret és vizet vesz magához. Kicsit lefogy húsvétra, de szerinte teljesen túlélhető, és valóban ad egyfajta tisztánlátást. Nem tudom, én még sose próbáltam 3 napra se :)
VálaszTörlésAz nem lehet könnyű!
VálaszTörlés