Ma napsütésben sétáltunk és láttunk katicabogarat, pitypangot, méhecskét. Ez már tavasz?
És végre tudom, milyen madarat vett észre gyszer Csenge az ablakból: hosszú farkatollai voltak, fehér és kékesfekete tollakkal - szarka! Ma is láttam, a mellettünk levő tömbház előtti fán üldögélt, néha arrébb röppent, sőt cserregett is. Miért jártam én iskolában, ha még a szarkát sem tudtam eddig felismerni? Pedig ott voltam az állattanórán. De mi haszna? Vagy ez a városi élet velejárója, hogy annyira elszakadunk a természettől, hogy csak a verebet és a galambot ismerjük fel? Na, de Csengével megkerstük a Állat és növényhatárózóban. Nincs túl korán sem túl késő a tanuláshoz, csak meg kell találni a megfelelő alkalmat, az sem baj, ha együtt tanulok Csengével, így sokkla jobban megmarad, hisz közös élmény is. Amúgy a parkban annyi féle madárhangot hallottam, de nem láttam a madarakat, pedig most még nincsennek levelelek, amik eltakarják a madarakat, és úgy szeretném látni is őket! És egyik vágyam: ezen a tavaszon legalább egyszer eljutni a Bázosi erdőbe.
Szép a tavasz. Mi is várjuk mindannyian, márcsak azért is mert eléggé apad a faállományunk. Ma viszont havaseső eset...
VálaszTörlésMadarak... lehet hogy falun többet látni (kinnt a mezőn főleg) de én sem ismernék annyit amennyit ismerek, ha nem mondták volna szüleim amikor kicsik voltunk: "látod? az a fecske, a szarka az egerészölyv a..." stb. Vagy este a gyönyörű csillagos eget nézve: kigöncöl, nagygöncöl, tejút stb
Nagy élmény a gyermeknek ezeket megtanulni a szülőtől/szülővel.
Azt hiszem ilyen szempontból sokkal gazdagabbak. Mi városaik a nagyszüleinkkel ezt a tudást is elveszítjük.
VálaszTörlésIgyekszem átadni a gyerekeknek amit tudok, és még tanulok most is együtt velük.