Vujity Tvrtko: Menekülés a pokolból (Alexandra, 2009)
Ismertető:
Vujity Tvrtko lebilincselően izgalmas könyvének segítségével megismerheti a szomáliai fiatal menekült lány, Németh Szamira torokszorítóan szép történetét. A lányét, akinek a véres polgárháborúban megölték magyar édesapját és testvéreit; akit szülőhazájában megaláztak és meggyaláztak, lelkét megsebezték, testét késsel vagdosták; és akit végül Tvrtko családja fogadott be.
Megtudhatja, hogyan készült Veszprém kézilabdacsapata a sorsdöntő meccsére úgy, hogy néhány nappal korábban meggyilkolták az együttes egyik legjobb játékosát. Marian Cozma halála után Tvrtko kutatni kezdte a magyar sport-tragédiákat. A tények, számok, adatok döbbenetes eredményt mutatnak: az a csapat, amelyik elvesztette válogatott szintű sportolóját, mindig, minden alkalommal megnyerte következő mérkőzését, olykor teljesen esélytelenként is. Ez a gyász, a fájdalom mindent elsöprő ereje!
A könyv lapjain keresztül beleshet az igazi földi pokolba: 2004. szeptember 1-jén csecsen terroristák túszul ejtettek egy egész iskolát Beszlánban. A több mint ezer gyereket, szülőt és tanárt bezárták, majd három napig fogva tartották az 1. Számú Általános Iskola tornatermében. Apró amatőr kamerájával Tvrtko elutazott Csecsenföldre és Beszlánba, hogy elmesélhesse minden idők legtragikusabb túszejtési akciójának megrázó történetét.
Megismerheti az asszony titkát, akit negyvenhat évig csak úgy hívtak: az "Ismeretlen B személy". A pompázatos Emirátusokon keresztül eljuthat Afganisztánba, majd ellátogathat egy lakatlan szigetre is.
Kalandozzon Tvrtkóval a Föld körül, Fekete-Afrikától az Angyalok Városáig, Veszprémtől Csecsenföldig.
Döbbenetes... azért mert a valós életet mutatja be, hogy ilyen is van, így is élnek emberek, s hogy milyen borzasztó a gyűlölet és erős a szeretet.
... és elkezdek gondolkozni, hogy mi lesz ennek a vége? Nem vagyunk túl naivak, amikor jóra várunk? Mennyi szívfájdalom és szörnyűség van - s az ezeket átélőkkel, gyermekeikkel mi lesz? Érdekes figyelni a történelemre... És: nekem nagyon-nagyon jó dolgom van. Miért gondolom ezt természetesnek? És ha gondolkozom, hogy mennyi az esély, hogy ilyen jó legyen ezután is?... Kényelmeten,kellemetlen gondolatok. A nyugatinak nevezett civilázició hogyan jutott ide és merre tart? Lehet ezen gondolkozni... S valahogy tenni is valamit... ha nem a messzi távolban, legalább itt a közleben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?