elmentünk a játszóházba, Balázs nélkül, őt a mamánál hagytuk, mert kicsit csorog az orra. Jó is volt így, mert míg a gyerekek játszottak, nekünk szülőértekezletet tartottak és bemutatták a felújjított BB-t.
Gondolkozom a szocializációról. Az értelmező szótár szerint (nem idézek szó szerint, mert most épp nem elérhető a szótár) a szocializáció a társadalomba való beilleszkedést jelenti és az ehhez szükséges szabályok elsajátítását.
Ez nem nagy ügy, úgye? Mert ha valaki emberek között él, az szocializálódik, és "menet közben" elsajátítja a vislekedési szabályokat. Nagyon nehéz?
Gondolkozom ezen... Olvastam már arról, hogy a kisgyereknek elengedhetetlen az egészséges fejlődéséhez, hogy vele egykorúakkal legyen együtt, minnél többet (lehetőleg reggel héttől délután ötig), tehát aki szereti a gyerekét nem fosztja meg az óvoda nyújtotta szocializálódási lehetőségtől. És olvastam - igen, az otthonokatatás mellett voksolók véleményét-, hogy a szocializálódás megvalósulhat óvoda nélkül is. Sokat lehetne ezen vitázni. Érdemes mind a két véleményt, hozzáállást elolvasni végiggondolni, anélkül, hogy már előre eldöntenénk kinek van igaza.
Szóval ma arról próbálak meggyőzni, hogy mennyire káros, ha gyerekemet 4 évesen nem adom oviba, mert hát akkor lemarad a szocializálódásról, mindenképp veszíteni fog, mert lemarad a többiekhez képest, kimarad valami jóból...
Rádöbbentem, hogy nem szántam még időt magamnak arra, hogy megfogalmazzam először is magamnak, hogyan gondolkodom én erről a témáról, nem beszélve arról, hogy kifejtsem miért gondolom azt amit. Pedig elég sok mindent olvastam a témában és persze gondolok is egy s mást.
Azt azért nem tudom, hogy ha a szocializáció társadalomba való beilleszkedést és az ehhez szükséges viselkedési szabályok elsajátítását jelenti, ez miért kötött szinte kizárólagosan az óvodához? Aki olyan, azt a óvoda sem tudja rávenni, hogy köszönjön a szomszédnak (idővel ha nő, úgyis fog köszönni), vagy kedvesen elfecsegjen az időjárásról és egyebkről - ez saját tapasztalat. S van aki ovoda nélkül is odamegy ahhoz aki "kéznél van", segítséget kér, kérdez, beszél, ha nem kérdezik is - ez is saját tapasztalat. Otthonról is meg lehet tanulni köszönni, illedelmesen felelni és kérdezni, kezet mosni, mondani, hogy kérem és köszönöm, ahogy illik, figyelni a másikra, segíteni és sorolhatnám. Ezeket szinte nem is kell tanítani, mert együtt élve, szinte játszva tanulja meg a gyerek együtt élve a szülőkkel, testvérekkel, érintkezve rokonokkal, barátokkal, különböző emberekkel.
Nem azt mondom, hogy rossz az óvoda, nem. Csak ezt a sűrgetést nem tudom mire vélni. (Biztosan jóindualat és segítőkészség - ebben jó nem kételkedni.) Hát nem lenne jó még kicsit lemaradni, arról, amiért egyik óvodás szüleje sem rajong? Mennyi a veszteség - ha van és mi lenne a nyerség - ha van? Nem akarunk hősök lenni, akkor sem, ha az élet nem habos torta vagy ha az, akkor pedig illene hogy három év alatt elfogyjon a hab.
Szóval gondolkoznom kell még némely dolgon...
Szia,
VálaszTörlésnekem két lányom van,a nagyobbik öt és fél éves. Már három éve óvodába jár, de két évig csak négy órát hagytam ott, ebédelni és aludni hazahoztuk, mert anyai ösztönöm azt súgta, ennyi dunsztig elég .Nem azért vittem oviba, mert hanem magyarázkodni kellett volna az ismerősöknek, hanem , mert vissza kellett mennem dolgozni, és jobb megoldásnak tűnt az ovi, mint egy dadus, és akkor már jó ideje úgy vettem észre a lányomon, hogy kiválóan elvan gyerekekkel nélkülem is.A szocializálódás nem volt szempont nálam, ez tényleg nem ott történik elsősorban. Ő az első perctől kezdve szerette az óvodát, de ha másként lett volna, biztosan nem erőltetem. Szóval, szerintem gyerekfüggő a dolog, én az óvodát egy szervezettebb játszóháznak képzeltem be magamnak, nálunk bejött.
De , nagyon meglepett, amikor megkérdezték az óvodában, hogy, ha most gyesen vagyok, miért nem tartom otthon a nagyobbik lányomat is magam mellett, amig visszamegyek dolgozni. Meg kellett magyaráznom nekik, hogy a lányom szeret óvodába járni, ilyen is van, ha hiszik, ha nem. Akkor döbbentem rá arra, hogy milyen lehangoló dolog az, hogy még a pedagógusok is abból a premisszából indulnak ki, hogy a gyerekek nem szeretnek óvodába járni, legalábbis általában, és erről , gondolom, elsősorban nem ők tehetnek...
Bocs, hogy ilyen hosszú lére eresztettem.MInden jót nektek!
Igen, minden szülő maga döntse el mi jó a gyermekének és mit engedhet meg a gyermekének. Sokszor jobb az ovi mint a dadus. Nehéz jó dadust találni, de jó ovit sem könnyű találni. Itt nálunk, ahol jó az ovoda, a kaja, nem voltak olyan jók az óvonők, ahol nagyon jó ovónők voltak, ott a kaja hagyott kívánnivalót...
VálaszTörlésPersze azért minden változik lassan. Nem az ovival van bajom, csak most nem tetszett ez a győzködés amiben részem volt.
Gyerek vallogatja, nekem Patrik nagyon szeretett oviba jarni. Amikor az ikrek szulettek akkor itthon tartottam hogy tanuljon meg magyarul mert az angol jobban ment neki.
VálaszTörlésSzerintem a gyerekek egyutt megtanulnak sok mindent amit csak ugy tanulnak meg ha gyerekek kozott vannak es nem csak testverek kozott. Mert idekenekkel te mint felnott sem ugy viselkedsz mint a tesodal vagy a csaladtagoddal(sok esetben sok csalad ha ugy kezelne a legkozelebb allokat mint az idegeneket szebben elnenek). De ehez nem csak az vooda ajda a lehetoseget. Ha eljarsz a gyerekkel egy gyerek clubba, vasarnapi iskola, konyvtar club gyerekeknek, sportokban jatszani sok minden segit belilleszkedni. Szerintem szukseg van ra es nem arra hogy emgtanuljon koszonni, meg ehez hasonlok(mert az mar reg rosz ha ezeket nem otthon tanulja- ja Zsoka nem biztos ha megno megtanulja magatol hogy koszonjon, sot ha megno sok fiatal elfejeti amit gyerekkent a szulok megtanitottak neki :( ) szerintem a beileszkedesnel foleg azt tanuljak meg hogy masak. A massagot tanuljak meg, kezelni es egyutt elni, jatszani, dolgozni emberekkel akik nem ugy gondolkoznak mint en...ezt nem konnyu.
Azok a gyerekek akik 6 eves korig nincsennek kiteve a kozosegnek es csak otthon vannak szerintem nekik nehezebb beileszkedni.
A gyereknek szerintem a legjobb az anyukajaval lenni es kozben kulombozo helyekre eljarni ahol ismerkedhet masokkal, socialiajzodik...na ezt mongolosan irtam mert nem tudtam a magyar megelelot.
De az ember mindig azt csinalja amit tud, a szituaciojanak megfeleloen a legjobbat adja
Puszi
Piri
Én is olvastam mindkét véleményt és mindkettőnek van buktatója.
VálaszTörlésAz, hogy káros otthon tartanod a 4 éves gyerekedet ovi helyett, az butaság. Megfelelő a kötődés, foglalkozol vele, neveled, fejleszted. Szerintem, inkább olyan esetekben lehet igaz ez az állítás, ahol a szülő hanyagolja a gyereket, ingerszegény a környezet.
Az otthonoktatók álláspontját azért nem tudom elfogadni, mert legfőbb ellenérvük az óvoda ellen, hogy a gyerek nem más gyerekektől kell megtanuljon helyesen viselkedni. Ez a szocializálódás fogalmának nagyon lebutított formája. A szoc. ennél sokkal több.
Szerintem, te csináld úgy ahogy jónak érzed, tudni fogod te mire van szüksége Csengének.