gyógyulunk

lassan. Már Józsi sem lázas. A gyerekek közül Csengéről mondhatom, hogy meggyógyult, neki csak a torka fájt s egy este volt kicsi láza. Anita jobban van, Balázsnak még csorog az orra és kivülről kitappintható a megnagyobbodott mandula, de hála Istennek ő nem volt lázas, viszont keveset eszik és éjszaka gyakran megébred.

A hordozás megint napi gyakorlat lett. Mikor Balázs elkezdett járni, nem még akart megülni a hordozóban pár hétig, mindig csak ment volna, amikor ébren volt. Most is menne, mindig mellettem akar lenni, igaz néha eljátszik egy kicsit a lányokkal vagy autót tologat a folyosón. Amikor halaszthatatlan dolgom van, nem marad más hátra, mint a hordozókendő használata. Ma Csengét vettem egy kicsit a hátamra, mire Balázs azonnal tilakozott, mert szerinte az csak neki jár, pedig az utóbbi időben Csenge is egyre gyakrabban kéri, hordozzam őt is. De akkor mi legyen Balázzsal? Persze tudom, lehet két gyereket is hordozni egyszerre, egyiket elől, másikat hátul, de én még nem próbáltam. Itt Csenge kendőben a hátamon (így szeretek leginkább hordozni), Balázs ölben.