Csenge

nagyon szeret babákat rajzoltatni, néha meg is mondja kit rajzljak le neki, pl.: kisfiút, kislányt, bácsit, nénit, Katit, Beát, Ricsit, Edut, Mónikát... Ő is kezd rajzolni. Ma ezt remeklete, közben mondta is, az alsó rajzon: baba, egyik szeme, másik szeme, egyik füle, másik füle, egyik haja, másik haja. Az általam rajzolt babáknak is szereti megnagyítani a szemét, vagy kéri, hogy rajzoljak babát, de amint a feje kész van elveszi a füzetet, ceruzát és ő rajzolja tovább a szemét, fülét. Nem olyan rég vettük Anitának "Az emebri test képes enciklopédiáját", amiből persze Csengének is kell olvasni. Tehát tudja, hol a koponyája, a hátgerince, a belek, azt, hogy a kezünkkel tappintunk és még ki tudja mi mindent.
Lassan (vagy elég gyorsan, 3-4 nap alatt) szobatiszta lett, bár lefekvéskor és kimenéskor teszünk neki pellust, de az este nagyon nem akarta elfogadni a pellust. És éjszaka megébred pisilni (ettől én nem vagyok elragadtatva, úgyanis fel kell keljek), reggel száraz a pellus. Most gondolkozom, hogy a matracot a lepedő alatt bevonjam valami fóliával, s akkor aludhat éjszaka is pellus nélkül.
Bár sokat beszél, mesél, mégis a leggyakrabban használt szavak mostanában a "NEM!", "AKAROM!", "NEM AKAROM!". Néha nem is tudom, mit csináljak vele. Sok türelemre, szeretetre és reményre van szükségem, hogy egészségesen túléljük ezt az időszakot. Egészen más természete van, mint Anitának. De így szép. Áldás a gyermek olyan értelemben is, hogy térdre kényszerít, alázatban tart, hisz azt kell látnom mind a két lánnyal, hogy nem vagyok elég okos a nevelésükhöz.
Mikor még nem volt gyerekem, azt hittem tudom, hogyan kell nevelni, egy gyerekkel tudtam, mi a helyes: ami nekem bevált. Két gyerekkel már keresem, mi most a helyes, mit jelent a "neveld a gyermeket a neki megfelelő módon" Anitának és mit jelent Csengének. És imádkozom.