Már több éve Szilveszter este elővesszük a konyapultról a "hálaüveget".
Kiborítjuk az ebédlőasztalra. Körülüljük az asztalt és sorban elveszünk egy-egy cetlit, kibontjuk és felolvassuk. Ha nincs aláírva kitaláljuk, hogy a családból ki írta, rajzolta.
Mindig nagy öröm számomra ezeknek a cetliknek a felolvasása. Annyi jó dolog történik velünk egy év alatt, de mire a végére érünk sokról elfeledkezünk. Miközben olvassuk a cetliket, egymást is jobban megismerjük, megtudjuk, kinek mi jelentett nagy örömet. Vannak egész egyszerű dolgok, mint a tejbegríz vagy a fánk, de a táborozás és a balesetmentes utazás miatti öröm és hála is.
A kamra legfelső polcán pedig, a befőttek mellett ott sorakoznak a hálaüvegek, lezárva. Szükség esetére. De már előkészítettem az idei üveget. Lehet gyűjteni a szép szavakat, emlékeket. Az öröm itt van, csak észre kell venni. S ha szeretetben megosztjuk még több lesz belőle. Mindenkinek jut.
Nekünk ez a második szilveszterünk, amikor a családban felolvastuk a hálaüvegünk tartalmát. Amit leírtál, ahogyan ti csináljátok, az engem inspirál és ad pár egészen jó ötletet arra nézve, hogy hogyan lehet még tartalmasabban használni a hálaüvegeket. (Mi szilveszter előtti héten gyűjtögettük össze a jó dolgokat az évből, és, bár felolvasás után megpróbáltuk kitalálni, ki írta, de január elsején aztán mindig kidobtuk a cetliket.) Köszönöm a posztot és az ötleteket is!
VálaszTörlés