Társasozni jó!

Többször említettem itt a blogon, hogy nagyon szeretek társasjátékozni. Jó kikapcsolódás és egyben jó lehetőség egymáshoz kapcsolódni. Kedveseim nem szeretik annyira a társasozást, mint én. Olvasni sokkal de sokkal jobban szeretnek vagy épp mással foglalkozni. Így előfordul, hogy nincs kivel társasoznom. Persze olyan is van, hogy én is inkább olvasok, ha van szabadidőm.

Kíváncsiságból fel szoktam jegyezni, mely játék milyen gyakorisággal kerül elő. Úgy gondolom, ha egy játék gyakran előkerül, akkor megérte az árát. Persze akkor is megéri, ha csak ritkán kerül asztalra egy játék, de jó élmény kapcsolódik hozzá. Tavaly ritkábban, nehezebben kerültek elő a hosszabb játékidőt igénylő játékok. A kettőnél több játékost igénylő társasok pedig azért kerültek ritkábban elő, mert nehezebb egyszerre több embert találni, akinek ugyanakkor van kedve ugyanazzal a játékkal játszani.

Legyenek itt azok a társasok, amelyeket leggyakrabban elővettünk. Nem mert drágák, szépek, újak... Csak épp mert nekünk gyakrabban volt  kedvünk ezekkel játszani.

Cortex

Legtöbbször ez került az asztalra. Játszottuk ketten, hárman, négyen. Jó mert rövid, gyors, megmozgatja az agyat, de nem kell hozzá stratégia, tehát nem fárasztó illetve fáradtan is lehet játszani.  A piros doboz illatos lapjaiban csalódtunk. Nem igazán tudjuk használni, egymás mellett egy dobozban vannak, nem tudjuk megkülönböztetni illat alapján őket. Párszor próbálkoztunk, de inkább bosszantó volt, mint szórakoztató, ezért inkább kihagyjuk. A két doboz kártyáit lehet keverni is. Mi leginkább a kék dobozzal játszottunk, s még nem untuk meg.

Ticket to Ride

Egyikünk nagy kedvence lett ez a régi játék. Sokáig szemeztem vele, szerettem volna kipróbálni, mert azt hallottam, hogy ezt illik ismerni, kipróbálni. Aztán elengedtem. De valakinek megvettük, kipróbáltuk és én is szívesen játszom vele. Azért én is, mert a családban vannak olyanok, akik csak nézték, vagy még csak meg sem nézték, mert nekik ilyen játék nem kell. Pedig hát egészen jól játszható játék. Az alapjátékon kívül négy térképet próbáltunk még ki. Mindegyiknél kicsit változik az játékszabály. Kedvencem az Egyesült Királyság, nem csak a tábla szép pasztellszínei miatt, hanem mert sok a változás az alapjátékohoz képest, így szinte új játéknak tűnik.

Ankhor

A „Mit Játsszunk?” csatornán láttam róla régen videót. Úgy maradt meg bennem, mint kompakt, rövid, jó játék, főleg két személyre. Ez egyik idei szerzeményem és bevált. Rövid játékidővel is jó élményt nyújt, olyan: bárcsak még egy kicsit tovább tartott volna! Talán épp ezért jó újra elővenni. Számomra kettesben nyújtja a legjobb játékélményt.

Brain Box

Ezekkel a dobozokkal is jókat lehet játszani. Még mindig van mit tanuljak belőlük. Rövid a játékidő, illetve mi határozzuk meg meddig játszunk. Lehet időre is játszani vagy pedig meghatározzuk hány begyűjtött lapnál lesz vége a játéknak. Mi általában 5 lapban egyezünk meg, s ha kedvünk van emeljük a lapok számát. Azt vettem észre, jobb úgy befejezni egy játékot, hogy „még játszanék”, mint úgy, hogy „végre befejeződött”. Nagyon sokszor a legkisebb nyer, mert jobb a vizuális memóriája. Én ha kezembe veszem a lapot elsősorban az információkat olvasom el és próbálom megjegyezni, míg a legkisebb a képeket nézi meg, pl. hogy hány állat van a képen vagy van-e kalap a képen levő férfi fején. Azt hiszem azért is szeretek játszani, mert maga a játszás is öröm számomra, függetlenül attól, nyerek-e.

Szerelmes Levél

Ezt is főleg kettesben szeretem játszani, mert itt ki lehet esni a játékból. Ez egy többfordulós pörgős játék. Bár egy forduló nagyon rövid, ha többen játszunk, aki kiesik kell egy kicsit várjon. Ebben a játékban sem kell sokat gondolkozni, de azért nem csak a szencsén múlik kitaláljuk-e melyik kártya van a másik játékos kezében. Számomra mókás, pihetető játék. Mivel az egész csak néhány kártyából áll, kis helyen elfér, utazásokkor is bekerül a csomagunkba. Azt hiszem ezek a kártyák a legkopottabbak, jó lett volna kártyavédőt tenni rájuk. Mivel a játék kicsi, nem is drága, viszont előfordulhat, hogy ha tönkremegy nem lehet majd újat venni.

Tehát a leggyakrabban elővett játékok fél óránál rövidebb idő alatt adnak kikapcsolódást, örömöt. Egyedül a Ticket to Ride kicsit hosszabb, 45-60 perc kell hozzá. Egyik sem nehéz, stratégiai játék. Nálunk ezekre találtunk leggyakrabban időt és kedvet az elmúlt évben. Úgy látszik nagyon foglaltak voltunk tavaly.

Tervezem megosztani egy másik posztban kedvenc játékaimat, amelyek bár ritkábban, de előkerültek tavaly. A „kedvencek melyeket nem volt kivel játszanom” című posztot pedig nem fogom megírni.