Étel és élet - 1

Mostanában sokat gondolkoztam azon, hogyan is alakultak ki étkezési szokásaink, mi a kapcsolat étkezés és egészség között. Ez egy újra és újra visszatérő téma.

Étkezési szokásainkat főleg otthonról hozzuk. Ez egyrészt családi örökség, másrészt társadalmi, anyagi helyzettől függ.

Van különbség a között, hogyan étkeztünk otthon gyerekkoromban és hogyan étkezünk mi itthon gyerekeinkkel.

Mondhatom azt is, hogy gyerekoromban más világ volt.
Kenyérért, tejért sorba kellett állni. Nem jutott mindig fehér kenyér, volt, hogy csak félbarna, barna jutott s örültünk, hogy nem fogyott el előttünk az amiért éppen sorban álltunk. A hentesnél - ha volt árú, azért sorba kellett állni, s az árú hamarabb elfogyott, mint a sor. Cukrot, lisztet, olajat porcióra adtak. Vaj, tejföl ritkán volt kapható. A szalámiból a jobbik fajta azt hiszem tényleg jobb volt, kevesebb adalékanyaggal készítve, mint napjainkban.
Mégis, emlékeim szerint - melyek idővel alakulnak, szépülnek, s a kora reggeli sötétben való sorban állás is csak gyerekkori emlék marad, soha nem éheztünk. Csak kicsit máshogy étkeztünk. Ritkábban és kevesebb húst ettünk. Banánt, narancsot is nagyon ritkán lehetett szerezni. És hát nem is tudom... nem emlékszem, hogy hiányzott volna valami, mert akkor az úgy volt jó s mindig volt mit enni.

Otthonról hozztam étkezési szokásimat. Aztán a magam konyhájában ízlésem, ízlésünk, szerint alakítottam. Próbálkoztam, tanultam új dolgokat. S a megváltozott életkörülmények adta lehetőségekkel is éltem, hogy szinte bármi bárhol bármikor megvásárolható egy nagy városban. Persze ez kicsit túlzás, mert áfonya nincs februárban, se cseresznye novemberben. De suliba, munkába nem kellett zsíros kenyeret vinni, mert volt vaj, felvágott, sajt. Mégis néha kívántam a finom zsíros kenyeret. Kenyér, tej, hús bármikor kapható. Gyerekkoromhoz képest bőség van. Lehet válogatni és ízleteseket enni. Már nem kell a paprikás krumplit hús nélkül enni, bár régen nem lett semmi bajunk attól, hogy kevesebb húst ettünk. Nem emlékszem, hogy valaha vérszegény lettem volna.

Szülés után lett gondom a súlytöbblet. És ekkor, ezért kezdtem el foglalkozni azzal mit eszek, illetve hogyan szabadulhatnék meg a plusz kilóktól. Kolleganőim között is volt aki egy időre diétázott vagy fogyókúrázott. Ezek a kúrák általában addig hatottak, amíg tartották őket. Mivel szeretek enni, valami olyan módszer után kerestem, ahol nem kell napokig csak káposztalevest enni. Így akadtam a Norbi Update-re. Tetszett, mert mindent ehettem, a lényeg, az időpont volt. Pl. a szülinapi tortából másnap délelőtt ettem. Éhezni nem kellett. Este is lehetett enni húst, tojást - csak nem kenyérrel. E mellett rendszeresen tornáztam. És szépen fogytam is, jól is éreztem magam.

A pH csoda, a lúgosítás is érdekelt, átrágtam magam az elméleten, de nem voltam elég motivált változtatni valamit étkezési szokasaimon. Igyekeztem a konyhai dolgokat hamar elrendezni, volt elég dolgom, család, munkahely, suli.

Aztán mikor a paleotáplálkozásról olvastam, akkor azt hittem, hogy megtaláltam egy még jobb módszert a fogyásra, ami egészséges is. Lényeg, hogy nem kell éhezni. Hatásos is, csak semmi kenyér, makaróni, süti,cukor... Utánna lehet olvasni, bőven van magyar anyag a neten. Kétszer is 2-3 hónapig kitartottam a paleo táplálkozásban. Nem volt rossz. Fogytam. És rájöttem, hogy lehet élni cukor, kenyér nélkül is. Mindenképp azóta kevesebb cukrot, kenyeret eszek, ami nem rossz. A paleo sem egy fogyási módszer, hanem egy életmód. Tehát addig hat, amíg az ember e szerint él. Amint újra cukrot, sütit, fehér lisztes ennivalókat ettem, már nem fogytam, sőt... És talán van valami abban, hogy a cukor, édesség, finomított fehér liszt függőséget ad.

Folytatás következik (majd).


Mai zöld turmixom:
(már említettem ezt a zöld italt itt)
egy köteg románul "loboda"-nak nevezett zöld-piros levél
2 pitypang levél
fél banán
pohár víz
-turmixolva.
Hűtőben tárolható, napközben tetszés szerint hígítottam, hogy könnyen iható legyen.