alig tudtam felkelni. De a kicsik mellett össze kellett szedjem magam, hisz úgy várták a mosolyt, mint a növények a napfényt a hideg sötét éjszaka után. Egy bögre tejeskávéval próbálom elűzni a fáradságot. Tennivaló hosszú listára való van. Nem is tudom, vigyem-e el a kicsit az orvoshoz? Már a múlt héten köhögött, 4-5-ször egy nap, de tegnaptól sokat, van hogy az ennivaló sem marad meg benne a köhögés miatt. Úgy sajnálom. Láz nincs, hátha antibiotikum nélkül is helyrejön... másrészt meg most már nem lehet csak úgy elmenni az orvoshoz, legalább egy nappal előtte időpontot kell kérni... hozzá kell szoknom ehhez is. Azt mondják nemsokára hivatalosan is fizetni kell, ha látni akarjuk az orvost.
Örülök a napsütésnek. S annak, hogy annyi szomorúságot csak hírből ismerek. Hogy itt és most élek.
Ismerős érzések, gondok, töprenkedések. Itt nem kell időpont az orvoshoz, de mindig órákat kell várni a sorrakerüléssel (a gyerekorvosnál). Hát meggondoljuk mi is, elmenjünk-e vagy sem. A kávé szükségessége is ismerős. Meg úgy minden. :)
VálaszTörlésItt is kellett várni órákat eddig, de így meg napokat kell, mert pl. a holnapi nap tele van már, de azért azt mondták, menjünk el, meglátom mennyit kell várni.
VálaszTörlésA kávé - ha így haladok tényleg szükségessé válik :D.