a mai napra

Elgondolkoztat mindig, amikor beleolvasok Mike Mason "A házaság misztérima" c. könyvébe.
A mai napra az "Eskü" fejeztből néhány gondolat.

A házasságban nem két világ kapcsolódik össze, hanem elhagyunk két világot, hogy kiformálódhasson egy új.

A házasságkötéskor kimondott fogadalom egyszerű; de rendkivülivé teszi az emelkedettség, a vakmerőségig merész önzetlenség, és az, hogy legtöbbször ez az egyetlen valódi eskü, amit a felek éltükben kimondanak - sőt, ahhoz is tartják magukat.

Ezért nem azáltal tartom meg az eskümet, hogy nem szegem meg, hanem úgy, hogy életem hátralevő részét annak felfedezésére szentelem, hogy mit jelent az eskü, és kész vagyok ennek megfelelően változni és növekedni. Szinte azt mondhatnánk: épp az jelzi, hogy megtartom a fogadalmamat, hogy megértem milyen messze vagyok attól, hogy meg tudjam tartani. Az eskü tart meg engem, nagyon valóságos módon, és nem fordítva. Úgy őriz meg például a tisztesség útján, hogy nap mint nap megmutatja hamisságom mélységét, és úgy tart benne a szeretetben, hogy állandóan szembesít saját szeretetlen voltommal. Az eskü  rejtély, megfejthetelen talány: megfedd és megszégyenít, de föl is emel, és magasztosabb dolgok elérésére ösztökél. A házas ember tehát megtartott ember; mindennél jobban védi az Úr előtt tett esküje, amely nem a biztonság és a vigasz, sokkal inkább a kifogyhatatlan megbocsájtás védelmét nyújtja neki.

A legtöbb ember azt hiszi, a házasságot a felek egymás iránt érzett szeretete tartja össze. Szó sincs róla....
Míg tehát bizonyos, hogy ahol egy házasság fennmarad, mégpedig sikeresen, ott lennie kell szeretetnek, a gyakorlatban azonban (és a legmélyebb, a legtitokzatosabb szint mindig a gyakorlat) az eskü tarja össze igazán, az eskü, amely támasztékul szolgál magának a szeretetnek. Természetesen ezzel is csak azt karjuk mondani, hogy a szeretet nem érzés, nem is élmény, hanem ígéret, elhatározás, akaratból származó cselekvés. A szeretet úgy hat mint a felkiáltójel, az eskü pedig kérdez. "Milyen fényesen ragyog a nap!" - kiáltja a szeretet; "Milyen sötét az az éjszaka, amelyen hajlandó vagy keresztülmenni?" Azok a házasságok, amelyek a szerelemre építenek, tönkremennek, vagy legjobb esetben viharos időszakokat élnek át, míg azok, amelyek újra és újra a fogadalmukra, az Isten előtt kimondott merész ígéreteikre néznek vissza, és bíznak Abban, Aki értelmet ad esküvésüknek, szüntelen erőforrásra és megújulásra találnak.
Azt az egyet nagyon fontos tudni a házasságban, hogy mindig van megoldás. És a megoldás nem a válás! Nem: mert bármilyen rossz dolgok forduljanak is elő a házasságunkban, a megoldás az, ha mindent amink csak van - a szívünket, az életünket -, visszavisszük a startvonalra, ponosan úgy, ahogy esküvésünk pillanatában tettük. Vissza kell térnünk a teljes feladás állapotához, hogy minden természetes ovatosságunkról és védekezésünkről ismételten lemondva egyetlen akarati aktussal teljesen a szeretet kezére adjuk magunkat. Most nem "esünk" szerelembe, ezzel szemben "bevonulhatunk" a szerelembe.

... Az Úr világot érintő terveiben nincs fontosabb feladat, mint a viszony, a kapcsolat, és az azon való munkálkodás, és nincs fontosabb kapcsolat, mint  a házasság.

Ilyen mélyrehatóan érintenek minket e házassági fogadalmak: valósággal belénk írják egyetlen kicsi, törékeny és szerető emberi lény szükségleteit és kívánságait a világegyetem összes többi követeléseivel szemben, legyenek azok mégoly sűrgetőek, dicsőségesek vagy fontosak. Itt nincs helye semmiféle versenynek! A győztes csak a házastársunk lehet. Ő egymagában győz a sokaság felett: az otthon csekélysége előbbre való a világ minden más értékes ügyénél. Bár igaz, amit Jézus mondott: "Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg... feleségét, ...nem lehet az én tanítványom" (Lk 14, 26), legalább ilyen csípősen folytahatta volna, mondván: senki sem szeretheti a feleségét, ha előbb nem gyűlölt meg minden mást. Itt persze nem a gyűlölet a lényeg, hanem hogy mi kap elsőbséget az ember szívében. Ahogy a keresztelési fogadalomban tudomásul vesszük, hogy az életünkben az Úr Jézust illeti az abszolut elsőség, úgy a házassági eskü egy minden más kötelék fölött álló, megkérdőjelezhetetlen elsőbbségű emberi kapcsolatba helyezi bele a házastársakat. Az eskü alkalom a hétköznapi ember számára, hogy egyetlen másik ember életében olyan mérhetetlenül fontos személy legyen, mint - titokzatos módon - minden egyes ember Isten életében.