Ne bántsátok egymást, ó, emberek!
Ne vétsetek az élet ellen,
melynek forrása maga az Isten!
Ne tapossatok a kis virágra,
simogassátok a selymes füvet,
a bársonypuha, kicsiny rügyeket,
figyeljétek a madár énekét,
csendes éjben a halk tücsökzenét,
csillagoknak fel-felvillanását,
a holdvilág égi vándorlását,
a napsugár fényes ragyogását...
a titokzatos születéseket,
az egész csodálatos életet,
melyben dalol a létnek öröme!
Mert élni jó, mert szép és szent az élet...
Ne vétkezzetek az élet ellen!
Szeressétek egymást, ó, emberek!
Tiszteljétek egymásban az égi,
örök, szent, isteni képmást!
Sose alázzátok meg egymást,
össze ne törjétek aszíveket,
s a bennük rejlő drága gyöngyöket,
mert fáj, nagyon fáj a szív sebe!
A gyöngyökkel vércseppek is hullnak
a mélybe, s vissza nem térnek soha,
mert feneketlen a bánat kútja.
Engedjétek, hogy társatok legyen
egy másik szív, búban, örömben!
Fogjátok kézen az egyedülvalót,
melengessétek a didergő lelket,
mutassatok meg minden szépséget
annak, akit a bánat elvakít!
A gyűlölet már sokakat megölt,
egy nagy temető az egész világ...
Támasszátok fel a szeretetet,
a szépséges, szent, tiszta örömöket!
A temetőben is virulhat virág...
Zászlóként lobogjon szívetek,
szeressétek egymást, ti emberek!
(1987. I.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?