Mintha fogyna az idő, biztos, mert egyre rövidebb a nappal, a fény, én pedig egyre jobban kifutok az időből. De maradok a témánál: hálás hétfő.... aztán hálás kedd, majd hálás szerda, hálás csütörtök... Azt hiszem, csak az marad meg nekünk, amiért hálát adunk, ez az, amivel megtölthetjük múlandó életünk. A nemrég hallott nekrológ a van és a tett-ről szólt. Ezért igyekezzek megtölteni életem örömmel, hálával míg elvégzem napi munkám egy részét, amire erőmből, időmből futja.
Hálás vagyok:
- a kedveseimtől kapott bátorításáért
- a karácsonyi koncertért, amelyre kettesben mehettünk el (mint a régi szép időkben :), bár e mostani idők is kincset érnek!)
- egy jó előadásért, amit itthon ülve hallgathattam meg
- a kibékülésért, bocsánatkérésért
- hogy elkészíthettem az ajándékokat, nem kell ünnep előtt utolsó percen kapkodni, rohangálni
- a mondatért: "Nincs más esélyünk, csak Isten..." és azért aki mondta
- az egyszerű aktiv szénért (carbune medicinal), ami sokszor csodákat tesz, mellékhatások nélkül; már vagy húsz éve tanultam róla, csak nem vettem komolyan.
- az idézetért, amit mostanában olvastam egy Philip Yancey könyv borítóján: "Nem az a kérdés, hogy egyetértek-e valakivel, hanem az, hogy miként viselkedem azzal, akivel homlokegyenest ellentétesen gondolkodom."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?