Konyhatündér

sosem leszek. Annak is születni kell vagy legalább nagyon szeretni a konyhát. Nekem azt hiszem az jut, hogy megszeretni egy kicsit a konyhát nem a mosogatásért és főzésért, hanem a naponta megjelenő kis éhesekért. És mivel belőlem csak egy van, mindenkinek más ízlése van, hát kell alkalmazkodni. Nem tagadom érdekes és szép is tud lenni a konyhai élet. Csak azért, mert érdekesebb 4-5 személyre főzni, mint mondjuk 2-3-ra, nem mintha szeretnék nagy adagokat főzni. Mindig igyekszem a lehető legkevesebbet foglalkozni a konyhai dolgokkal. Néha vannak kivételek, amelyek szinte felvillanyoznak. Ilyen most a muffin, amit nem rég fedeztem fel magamnak. És a húsgombócleves. És amin gondolkozok: gabonamentes reggelik (és persze vacsorák és ebédek)-persze nem gyerekeknek. Amit még szeretek, vagy amitől szép a konyhában dolgozni: ahol lehet variálok, próbálkozok. Ma az almás süti lapját vékonyabbra készítettem, kicsit kevesebb cukorral és a reszelt almába nem cukrot, hanem stéviát tettem. Hát olyan lett. Nem annyira édes, de ehető, van akinek így nagyon tetszik, van aki kéri rá a porcukrot, mert hát különbözőek vagyunk. Nem is tudom, hogyan lehet a cukrot a sütikben stéviával helyettesíteni, mert úgy-e a cukor is kell a süti állagához? Remélem rábukkanok valahol erre az infóra is.
Mostanában elég sokat voltam a konyhában.