a tegnapról

Álmos vagyok, és kába... Biztos, mert a napokban túl későn feküdtem le.
Az este valaki azt mondta, jól nézek ki, más valaki megkérdezte, miért vagyok ilyen rossz színben...
Jól éreztem magam az este a gyüliben. Csenge legalább fél órát elüldögélt a hugomál, biztos azért is tudtam jobban figyelni. Egy gondolat: a 'bálványimádásunk' kihatással van gyermekeinkre is, akkor is, ha ma már nem szokás gyermekeket áldozni, mint régen. Hm, olvastam, hogy gyermekeink önkéntelenül átveszik a szülők értékrendjét, megtanulják, hogyan kell viselkedni, ha valami nem sikerül, hogyan kell a stresszt levezetni, hogyan kell haragudni, mi az ami igazán értékes az életben, mire kell törekedni... és meg sorolhatnám. És persze mindezt anélkül, hogy erről beszélnénk nekik, csak úgy látva az életünket. Tehát vigyázz Betti, ne ülj sokat a számítógép előtt...
Az igehirdetés első és hosszabbik felében kint voltam, szoptatni Csengét, de a végére visszamentem. Eszter könyve 3dik fejezetéből olvastak. A zsidók a birodalomban elszórva és elkülönülve éltek. A keresztyének is az egész világon elszórva élnek. De vajon elkülönülve is élek? Jó volt az ének amit az énekkar énekelt: Élünk-e az Úrban ó társaim, járva az élet rögös útjain, látnak-e bennünk hasonlóságot ahhoz aki megváltott? Látják-e Jézust énbennem?... Egy másik gondolat, hogy bár az ellenség (Sátán) mindent megtesz, hogy elpusztítson, Isten kezében van az életünk, Ő tud adni szabadulást.
Miután a lányok elaludtak még belelapoztam a Lydiába. Újra későn feküdtem. Ezen is kell változtassak.