Csak megemlítem, hogy a 7 hónapos Csenge rájött, hogy a lábára ráállhat. Gyakran megfeszíti a lábait, ha nem akar ülni. Aztán egyre jobban ki tudja fejezni magát. Pl. ma délelőtt nem akart beülni a kocsiba, így nem mentünk ki. Este mikor Levente és Eszter elmentek, Józsi és Anita le akarták kísérni őket, s az én anyás lányom amint nyílt az ajtó, arccal, hanggal, kézzel-lábbal jelezte, hogy ő is menni akar. Nem kellet neki már Anya, jó volt Apa is. S lennt is jó darabig elvolt az Apjánál, bár látta, hogy én is ott vagyok. Ez nagyon jól esett.
Fájhat az innye, mert újra nagyon rág mindent. Mindig ölbe akar. Kénytelen voltam a napokban párszor magamra kötni. Ezt-azt, amit nem lehet elhalasztani így el tudom végezni. Csenge nagyon élvezi, nézelődik, el is alszik. Mindkettőnknek jobb, mert a sírás bántja az én fülemet is.
Nahát, arról nem írtál, hogy stúdiólaborban is voltatok fényképeszkedni!
VálaszTörlésEmi
de aranyos :)
VálaszTörlésA nappali fehér fala a háttér...
VálaszTörlésCsak egyszer voltam kint egy keveset Csengével a hátamon... nagyon megnéztek, jó hogy nem tudom mit gondoltak...