Feltámadottnak, Élőnek, Úrnak
hiszlek, hirdetlek. Nélküled
árva, üres és nincstelen lennék.
(Vagy csak árvább, üresebb, nincstelenebb?
Nem vagyok-e nem egyszer üres ás árva,
mintha ezer pecsétel
lennél még sírba zárva?!)
Mért nem vagyok akkor
húsvéti hírrel futó Magdalénád?!...
Éjszakában hajnalt hallelujázó
emmausi tanítvány?!
Erőért kiáltó világban
mért ez az erőtelen,
örömért kiáltó világban
mért ez az örömtelen,
Krisztuért kiáltó világban
mért ez a krisztustalan
nyomorgás?!
Kérdezed.., kérdezed.., kérdezed.
Hullnak szívemre a húsvéti vádak.
S nincs mivel mentenem magam,
ha fel nem oldoz átszegzett kezed:
hogy életem
húsvéti örömmondás legyen,
ne nagycsütörtöki "nem ismerem!"
Lábam húsvéti útra,
kezem húsvéti tettre,
nyelvem húsvéti dícséretre
oldozd fel, élő Mesterem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?