Nem tudok betelni a kikeleti bangita illatával. Virágba borult a kajszifa. Szép, de kissé korai, mert még leviheti egy fagy a virágokat és akkor megint nem ehetünk napsugárízű kajszit. Sokkal zamatosabb a piacinál. A kerítés tövében mindenfele kék és fehér ibolyák illatoznak. Nyílik a nárcisz, a jácszint. Bújik a tulipán. Apró finom sóskalevelek nőnek a fügefa alatt Az évelő spenót levele is finom. A barna kerítés előtt szinte ragyognak az aranyeső sárga virágai. Felér egy terápiával kimenni a kertbe. Most már tényleg az utolsó pár zoknit kötöm. Ideje a kerttel is törődni.
apróságok ... az életemből
Szeretnék néhány apróságot feljegyezni magamnak s ha érdekel, megosztani veled is. Sok hétköznapi apróság... ami felvidít, elgondolkoztat, s talán változásra bír. Legyenek itt emékeztetőül. Betti
csütörtök, március 13, 2025
Tavasz
kedd, március 04, 2025
Elfogy a tél
Napok óta gyönyörű napsütéssel köszönt ránk a reggel. Jön a tavasz. Az éjszakai fagy emlékeztet még a télre. De a nappalok már melegebbek. A levegő tele van reménnyel. Krókuszok, ibolyák, a rügyek előtörő zöldje derűt. örömöt hirdet. Kell a búfelejtés.
Úgy érzem, hamar elmúlt a tél. De elég hosszú volt ahhoz, hogy az influenza kétszer is bejelentkezzen hozzánk, s mivel többen vagyunk, mindkét alkalommal jól elidőzött. Télen hó alig volt. Épp csak annyi, hogy egyszer kiléphessek pár percre a friss hóba. Évek óta igyekszem minden télen legalább egyszer kilépni mezitláb a friss hóba. Felejthetetlenül frissítő.
Karácsony előtt megtaláltam egy múlt télen abbahagyott zoknit. Elfogyott a fonalam, nem tudtam befejezni. Még ünnep előtt sietve megrendeltem a hiányzó fonalat és még néhány új fonalat. Aztán egymás után kötöttem a zoknikat. Csak egyszerűeket. Nekünk és másoknak. Három éve, hogy megtanultam zoknit kötni. Azóta nagyon megkedveltem a jó meleg gyapjúzoknikat. Kezdetben vastag fonalból kötöttem. Aztán most inkább vékony gyapjúfonalból. Eleinte én csak kis vékony nyári pamutzoknival hordtam, amikor hidegebb volt. Mostanra megszoktam a gyapjú másfajta tappintását. Az idén csak a magam által kötött zoknikat hordtam. Hidegben is jó melegen tartják a lábam. Most már lassan keresem a fonalak végét, mert jön a tavasz, nem lehet bent ücsörögni, vár a zsebkendőnyi kis kertem.
Másik téli örömöm a puzzle kirakás. Én magamtól nem fognék neki, de ha valaki vállalja, hogy kirakja, akkor szívesen csatlakozom én is.
Az úgy volt, hogy az első kötetet meghallgattam kötés, főzés közben. Söt a második kötet elejét is. Aztán a többit elolvastam. És mit lehet erre mondani, mint azt, hogy nagyon tetszett. Nagyon érdekes volt a történet maga is. Hogy lehet ilyen hosszú és érdekes történetet írni? De a nyelvezete, a fordítás is nagyon tetszett. Ez szépirodalom. Örüm volt hallgatni, olvasni. Közben a gyerekek néha megkérdezték: 'Anya, hol vagy? Tetszik?' Micsoda mesevilágot épített fel az író! S bár ez nem a mi keleteurópai mesevilágunk, számunkra is sok szépséget rejt.
csütörtök, január 30, 2025
Olvasni jó!
Nagyon kíváncsi lettem erre a könyvre, amikor megláttam a könyvesboltban. Sok mindent tanultam és olvastam a glukózról és a vércukorszintről szakmai felkészülésem során. Nagyon fontos szerepe van az életünkben.
A könyv nagyon olvasmányos, érthető, nem kell előzetes egésszségügyi ismeretekkel rendelkezni a megértéséhez. Nagyon egyszerűen és érthetően magyarázza el, hogyan emeli meg a vércukorszintünket az étel, amit elfogyasztunk. Nem mindegy mit eszünk, milyen sorrendben fogyasztjuk el az "fogásokat". Jó lenne, ha minél kevésbé emelkedne meg a vércukorszintünk evés után, mert a hirtelen nagy emelkedések nem egészségesek.
A szemléltető ábrák is nagyon jók, Sok gyakorlati dolgot is tanulhatunk a könyvből. Kevésbé emelkedik meg vércukorszintünk, ha az étkezéseinket valami salátával, növényi rosttal kezdjük és a végére hagyjuk a szénhidrátban gazdag fogást. Étkezés utáni órában ha mozgunk 20 percet, kevésbé nő meg a vércukorszintünk, mint ha csak ülünk. Minél laposabb a vércukorszintgörbénk étkezés után, annál jobb az egészségünknek. Kevésbé lesz a cukorból zsír. Még fogyni is lehet egy kis odafigyeléssel. De más hosszútávú pozitiv hatása is van az étkezések utáni alacsony vércukorszintgörbének.
Nem tartalmaz a könyv egetverő újdonságot, de érthető és gyakorlatias. Érdemes tudni és használni a könyveben megosztott, elmagyarázott infókat.
kedd, január 28, 2025
Jön a tavasz?
Ma olyan meleg volt, hogy a déli napsütésben egy szál pólóban is lehetett jönni-menni a ház körül, ahol a kerítés felfogta a szelet. Nagyon örülök a napsütésnek. Erre felénk nem volt nagyon hideg a tél. Havat alig láttunk. Volt, hogy indulás előtt le kellett kaparni a jeget az autó szélvédőjéről. Ez hozzátartozik a télhez. De amikor napokig csak szürke eget láttunk, az nagyon fárasztó volt. Ez teszi számomra nehézzé a telet. Napsütéshiánytól szenvedek.
Rég nem írtam ide. Azóta minden hónapban meghalt valaki, akiért imádkoztam. Ebben az évben már annyi szomrú hírt hallottam! Annyi a fájdalom, a szenvedés. A másoké. A miénk apróságnak tűnik másokhoz viszonyítva, És mindenek ellénere, annyi sok apró öröm vesz körül. És örülni akarok. Megragadni itt rövid és múlandó életünk minden szépségét. Ha nőnek a nappalok, több a fény, minden megszépül.
Tavaly kaptam egy gyönyörű fehér hunyort. Régebben vásároltam magamnak hunyort, de nem maradt meg a kertben. Biztos nem gondoztam megfelelően. De most ez olyan szép lett, gyönyörűen virágzik januárban. A konyhából épp rálátok.
A hóvirág is nyílik, több helyen a kertben. Annyira szépek!
Itt-ott egy.egy százszorszép is kinyílt.
S mit kapott ma a kutya sétáltatás után? Finom pitypang virágot. Mindig megeszi, télen és nyáron.
S végül nem csak kint, de bent is van virág, mert várom a napsütéses tavaszt.
kedd, október 15, 2024
Az ősz
számomra nem csak az elmúlásról szól, hanem a reményről is.
A reggelek hidegek. Dél körül még gyakran kellemesen felmelegszik. De ha felhő kúszik a nap elé, fázósan gombolózom be. A szél is hol kellemes, hogy telet idézőn hideg. A falevelek egyre több helyen kezdenek sárga-barnán hullani. Az őszi gyümölcsök örömmet hoznak a rövidülő nappalokba. Sétáink alakalmával szinte mindig találunk diót.
A boltokban a facsemetéktől a virághagymákig minden kapható. Mert az ősz nem a vég, hanem egy új kezdet reménye, ígérete. Ezért vásároltam én is néhány virághagymát. Emlékszem az idei tavasz örömére. Ezt szeretném fokozni. Legyen majd még több szín, illat, öröm. Hová is lehetne még néhány virághagymát rejteni?
Közben arra gondolok, hogy olyan ez, mint a feltámadás. Ez az ígéretünk, reménységünk, a bizonyosságunk. De minden feltámadás előtt ott a halál, az elmúlás. Ezen az úton mindenkinek végig kell menni. Csak nem mindegy, hogy hogyan.
szombat, október 12, 2024
Olvasni jó
Érdekes könyvet olvastam a nyár elején: Philipp Blom: "Amikor a világ kifordul a sarkából -A kis jégkorszak (1570-1700) és a modern Nyugat hajnala"
A fülszövegből:
"Mindössze 2 Celsius-fok - ennyivel csökkent átlagosan 1570 és 1685 között a hőmérséklet, de ez elég volt ahhoz, hogy felforgassa az óceánok áramlásait, megzavarja az éghajlati körforgásokat, világszerte extrém időjárási eseményeket okozva. A telek hosszúak és hidegek lettek, a nyarak rövidek és hűvösek, a folyók és csatornák jeges színpaddá alakultak kirakodóvásárokkal és bordélyházakkal, a madarak repülés közben megfagyva potyogtak le az égből, IV. Henrik francia király pedig egy szép reggel megfagyott szakállal ébredt... Európa jeges birodalommá vált. A kis jégkorszak következtében a gabona megfogyatkozott, a gazdaság és a társadalom mély válságba került. Az emberek az oktatás, a tudomány és a technológia segítségével próbáltak megszabadulni a természettől való függésükből - radikálisan átszabva Európa addigi társadalmi, kulturális és politikai szövetét. Egészen máig hatóan."
Már hallottam arról, hogy valamikor régen, az ezerötszázas évek körül sokkal hidegebb volt az éghajlat itt nálunk. Ebben a könyvben olvastam arról, hogy egész Európát megviselte a kis jégkorszaknak nevezett lehűlés. Érdekes, hogy ez nem emberi tevékenység miatt történt. Ezért feltehtem-e a kérdést, hogy egy 2 fokos felmelegedésért az emberi tevékenység okolható? S ha a kis európa kiteszi a lelkét, hogy kevesebb széndioxidot bocsásson ki, tönkretéve gazdaságát, számít ez valamit, főleg a szomszédban dúló irgalmatlan háború mellett? A mentsük meg a bolygót szinte már vallássá lett. Pedig menteni mást kellene. A Föld sorsa biztos kezekben van - már ha olvassuk és elhisszük azt, amit a Bibliában erről olvashatunk.
De visszatérve a könyvre, olvasmányos, könnyen érthető, nem unalmas. Bepillantást kapunk az éghajlat változásán túl a társadalmi élet és a gondolkodásmód változásairól. Megérthetjük, hogyan fordultak el az emberek attól a nézettől, hogy az időjárás szélsőségeit isteni haragként értelmezzék, a felé a nézet felé, hogy a természetben minden a saját törvényei szerint zajlik. Láthatjuk hogyan változik a kereskedelem, egyes országok meggazdagodnak más népek elnyomása által. Olvashatunk vulkánkitörésről, ami szinte egy évig nukleáris telet okozott. Egy kis történelem - számomra érdekesebben, mint a suliban tanították annak idején.