Olvass női sorsokról

Tavaly annyira tetszett Aldrich "És lámpást adott kezembe az Úr" című könyve, hogy a lányom idehozta az asztalomra a történet folytatását, amit valamikor potom áron vettünk használtan. Egy darabig tettem-vettem, mert annyi olvasnivalóm van! De előfordul, hogy túl fáradt vagyok a komoly könyvekhez. Olyankor pihentető olvasmányokat szeretek olvasni. Így vettem egy este kezembe B.S. Aldrich-tól a Száll a fehér madárt. Deal nagymama egyik unokája a főszereplő, aki nehéz döntést kell meghozzon. Választania kell a pénz, álmok és a valóság, elköteleződés között. A könyv bemutatja hogyan változott a három generáció alatt a telepesek élete, gondolkodása, vályogkunyhók helyén város épült. Láthatjuk, hogy a döntések, értékek hogyan alakítják a sorsokat. Érdekes, kellemes, pihentető olvasmány volt.

Szintén kikapcsolódásként olvastam Jean Sasson: A fátyol mögött című könyvét. Egy Szaúd-Arábiában élő hercegnő élettörténete által kapunk betekintést arról, hogyan éltnek Szaúd-Arábiában a nők a 90-es években. Van benne egy kis történelem. Bepillantást kaphatunk, hogyan élnek a gazdag nők, milyen szabályok határozzák meg a nők életét, milyen soruk van az országukban dolgozó külföldi nőknek. Újra megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy a világ jobbik felére születtem. S rossz belegondolni, milyen nehéz, nyomorúságos az élete sokaknak. "Országomban a nőket apjuk semmibe veszi, fivérei lenézik, férjük pedig uralkodik rajtuk...Asszonyaink történetét a titoktartás fekete fátyla fedi. Sem születésünk, sem halálunk nem szerepel egyetlen hivatalos feljegyzésben sem... "

Katarina Durica: "A rendes lányok csendben sírnak". Ez a döbbenetes regény volt az idei év első elolvasott könyve. Sajnos nem csupán fikció, hanem komoly valóságalapja van a történetnek. S nem valamikor régen, a sötét középkorban, valahol messze történtek ilyen és ennél szörnyűbb dolgok. Itt a közelben, s még talán ma is vannak túlélők. A felvidéki, dunaszerdahelyi magyar maffia működéséről szól a könyv és az áldozatoknak állít emléket. Számomra szívszorító olvasmány volt. Mégsem bánom, hogy elolvastam. A nem tudás boldogsága nem teszi meg nem történtté a múltat. 

Újra: Bullet Journal

Évek óta határidőnapló helyett Bullet Journalt használok. Nagyon megkedveltem átláthatósága, rugalmassága miatt. A tavalyi füzetem nem telt be az év végéig. Még bőven volt benne hely a januári hónapnak. Ezért idén februárban kezdtem új füzetet, s addig fogom használni, amíg a végére érek. Ez változó volt az elmúlt években. 11-13 hónap fért egy füzetbe. Ez az, amiért a legjobban szeretem a Bullet Journalt: minden nap annyi helyem van benne, amennyire szükségem van. Előfordul, hogy 5-6 nap is elfér egy oldalom, de ha szükséges, akár két oldalt is teleírhatok egy nap. Mindenre van benne hely: recept, terv, rajz, táblázat, múzeumjegy, bármi, amire emlékezni akarok, amit fontosnak tartok. Szilveszter előtt nem éreztem jól magam, s míg jobbulásra várva pihentem, átlapoztam az elmúlt év feljegyzéseit. Nem kellett hozzá sok idő és érdekes, átfogó képet adott az elmúlt évről. A naplómat nem tudtam volna ilyen gyorsan, alaposan átolvasni, hisz ott sokkal hosszabban és rendszertelenül írok. A BuJo a tervezőm, napi jegyzetem. Néha megtetszik egy-egy határidőnapló szép borítója, de amint belelapozok, azonnal tudatosul bennem, hogy nekem ebben nincs elég szabadság, hisz próbálkoztam már ilyennel. Tehát maradok a Bullet Journalnál. Egyszerű, átlátható, rugalmas.

Január

Ha minden hónap ilyen gyorsan telik, ma-holnap újra évvégi számvetést kell tartsak.

Januárról azt gondolom, hogy hosszú, hideg, sötét és komor. 

Ebben az évben viszont úgy érzem, nagyon hamar kitelt a január 31 napja. Volt benne minden, ami kell:  sötét, hideg, sok hó, utazás, vizsgák, vásárlás, olvasás, fogorvos, zene, öröm, egy kis szívfájdalom, finom ételek, nevetés, félreértés, megbocsátás, kellemes meglepetés, apró örömök.

Boldog Új Évet!

Amikor Szilveszter este visszaemlékeztünk az elmúlt évre, úgy találtuk, hogy mindennek ellenére sok jóban volt részünk.

Az elmúlt év furcsasága, hogy más évekhez képest több halálhírt kaptam. Azért van ez így, mert mindjárt fél évszázadot tudhatok magam mögött? Vagy csak így alakult az elmúlt év? Szóval többször kellett megemlékeznem arról, milyen mulandó az életünk.

A vissza- és előretekintésben nekem már évek óta segítség a Year Compass füzet. És a Bullet Journalom, amely segít gyorsan felidézni az elmúlt évben történteket.

Minden Szilveszter este nagy örömmel olvassuk fel az év során a Hálaüvegben összegyűlt cetliket.

 Aztán felolvassuk az év elején írt "tervek-vágyak" listánkat. Nagyon szeretjük ezt a családi hagyományt.  Csak olyan dolgok kerülhetnek a listára, amiket fel tudunk, merünk olvasni év végén egymásnak, mert ez családi hagyomány, nem titkos lista. A tervekhez azok a dolgok kerülnek, amelyek megvalósulásáért január 1.-én, - amikor meg szoktuk írni ezt a listát - úgy gondoljuk, hogy tenni fogok. Bár be szoktam másolni  magamnak  a BuJomba, legtöbbször elfeledkezem évközben rendszeresen ránézni a listára. Aztán december közeledtével eszembe jut, de akkor már általában nem sokat tehetek. Így jól meg kell gondolnom, mi az a néhány dolog, amiért valóban tenni akarok. A "vágyak" listája is érdekes. Ide olyan kívánságokat írunk, amelyek megvalósulása nem rajtuk múlik. Persze itt se lehet végtelen a lista. Ezért meg kell gondolnunk, mi az, ami nagyon fontos számunkra.

2026 január elsején, szokásunkhoz híven, újra megírtuk az erre az évre szóló listáinkat, a borítékot lezártuk és eltettük. Év végéig nem bontjuk ki, mindenki csak a saját listáját ismeri (ha el nem felejti). Reméljük, ha eljön a boríték felnyitásának ideje, újra együtt leszünk. Nagyon jó együtt örülni, annak ami megvalósul év közben, és én mindig kíváncsi vagyok családtagjaim vágyaira, terveire, amiket majd év végén megosztanak velem. A gyerekek kérésére elővettem az elmúlt évek felgyűlt borítékait. Így tudtam meg, hogy 12 éve gyakoroluk ezt a szokást. Az első borítékban legkisebbünk egy rajzos irka-firkával képviselte magát, mert még nem tudott írni. S magam sem gondoltam, hogy ilyen szép szokást alakítunk éppen, mert csak úgy ceruzával vetettem papírra néhány dolgot. Visszanézve érdekes volt látni, hogy mennyit változtunk abban is, hogy mire vágytunk, milyen terveink voltak. Az utóbbi években a vágyak listáján mindig ott szerepelt "hogy legyen béke". Tíz évvel ezelőtt még természetes volt, hogy békében élhetünk, nincs háborús veszély. Mennyit változott a világ, amelyben élünk!

Nem tudom, mit tartogat számomra ez az év. De bárcsak jó felé változnék! Fiatalabb már nem lehetek. De lehetek jobb szívű, türelmesebb, kedvesebb, szolgálatkészebb, együttérzőbb, irgalmasabb. S hogy boldog legyen az év, szeretném gyakorolni minden nap a hálát, meglátni az apró örömöket.

Máris kezdhetem az örömmel. Bár nem szeretem a nagy hideget, a csúszós utakat, de mindig elvarázsol a csodálatos havazás, a mindent puhán betakaró fehérség. Az elmúlt években nagyon kevés hó hullt erre felénk. De most az elmúlt napokban több havat lapátoltunk mint az elmúlt években egész télen. S még nincs vége, most is havazik. Minden csodaszép!

Újra itt a szép karácsony

-így kezdődik egy gyerekdal, amit régen énekeltünk.

Sikerült elkerülni az ünnep előtti napok tolongását a boltokban. A városban egyre nagyobb a forgalom. Nagy a zsúfoltság. Ez az, amit nem szeretek ebben az időszakban. A sokfelé kivilágított, karácsonyi díszbe öltözött terek viszont nagyon tetszenek. Könnyebb elviselni az egyre rövidülő nappalokat.  És most már - mint minden évben, újra örülök, hogy napról napra több lesz a világosság, a fény.

Rábukkantunk egy kedves, csendes kis kávézóra. Megcsodáltuk a karácsonyi vásárt, nappali és esti fényben. Karácsonyi koncertre is eljutottunk. Szép volt a december. Nem is tudom, mi a szebb, az ünnepre készülődés vagy maga az ünnep? Egyszerűen ünneplünk, hisz nem mi vagyunk az ünnepeltek. Enni se tudunk többet, mint máskor. Talán kicsit mást. De nem szabad belebetegedni az ünnepre készülésbe, se az ünnepi étkezésbe.

Kincsként őrzöm a szívemben a készülődés szépségét is. A közös mézeskalácskészítést, a fenyőfadiszítést, az ajándékok beszerzését. A kalácssütés bonyodalmait, mert van akinek túl édes, más szeritn kevés benne a cukor, van akinek kevés a töltelék, másnak sok, túl finom, túl hamar elfogy s következik a "finom volt". Ilyenkor télen gyakrabban teázunk. Néha gyertyát is gyújtunk. És örülünk, mert mindenek ellenére, Isten jó. Ezért, ahogy az egyik koncerten a karmester mondta, az ünnep lényege nem a finom étel, a kalács, az ajándékok, hanem az, hogy eljött hozzánk a Messiás. Hálás vagyok a vigasztaló reménységért, a beteljesedett ígéretekért s azokért amelyeknek a beeljesedésére még várnunk kell. Boldog ünnepet mindenkinek, aki erre jár!