Boldog Új Évet!

Amikor Szilveszter este visszaemlékeztünk az elmúlt évre, úgy találtuk, hogy mindennek ellenére sok jóban volt részünk.

Az elmúlt év furcsasága, hogy más évekhez képest több halálhírt kaptam. Azért van ez így, mert mindjárt fél évszázadot tudhatok magam mögött? Vagy csak így alakult az elmúlt év? Szóval többször kellett megemlékeznem arról, milyen mulandó az életünk.

A vissza- és előretekintésben nekem már évek óta segítség a Year Compass füzet. És a Bullet Journalom, amely segít gyorsan felidézni az elmúlt évben történteket.

Minden Szilveszter este nagy örömmel olvassuk fel az év során a Hálaüvegben összegyűlt cetliket.

 Aztán felolvassuk az év elején írt "tervek-vágyak" listánkat. Nagyon szeretjük ezt a családi hagyományt.  Csak olyan dolgok kerülhetnek a listára, amiket fel tudunk, merünk olvasni év végén egymásnak, mert ez családi hagyomány, nem titkos lista. A tervekhez azok a dolgok kerülnek, amelyek megvalósulásáért január 1.-én, - amikor meg szoktuk írni ezt a listát - úgy gondoljuk, hogy tenni fogok. Bár be szoktam másolni  magamnak  a BuJomba, legtöbbször elfeledkezem évközben rendszeresen ránézni a listára. Aztán december közeledtével eszembe jut, de akkor már általában nem sokat tehetek. Így jól meg kell gondolnom, mi az a néhány dolog, amiért valóban tenni akarok. A "vágyak" listája is érdekes. Ide olyan kívánságokat írunk, amelyek megvalósulása nem rajtuk múlik. Persze itt se lehet végtelen a lista. Ezért meg kell gondolnunk, mi az, ami nagyon fontos számunkra.

2026 január elsején, szokásunkhoz híven, újra megírtuk az erre az évre szóló listáinkat, a borítékot lezártuk és eltettük. Év végéig nem bontjuk ki, mindenki csak a saját listáját ismeri (ha el nem felejti). Reméljük, ha eljön a boríték felnyitásának ideje, újra együtt leszünk. Nagyon jó együtt örülni, annak ami megvalósul év közben, és én mindig kíváncsi vagyok családtagjaim vágyaira, terveire, amiket majd év végén megosztanak velem. A gyerekek kérésére elővettem az elmúlt évek felgyűlt borítékait. Így tudtam meg, hogy 12 éve gyakoroluk ezt a szokást. Az első borítékban legkisebbünk egy rajzos irka-firkával képviselte magát, mert még nem tudott írni. S magam sem gondoltam, hogy ilyen szép szokást alakítunk éppen, mert csak úgy ceruzával vetettem papírra néhány dolgot. Visszanézve érdekes volt látni, hogy mennyit változtunk abban is, hogy mire vágytunk, milyen terveink voltak. Az utóbbi években a vágyak listáján mindig ott szerepelt "hogy legyen béke". Tíz évvel ezelőtt még természetes volt, hogy békében élhetünk, nincs háborús veszély. Mennyit változott a világ, amelyben élünk!

Nem tudom, mit tartogat számomra ez az év. De bárcsak jó felé változnék! Fiatalabb már nem lehetek. De lehetek jobb szívű, türelmesebb, kedvesebb, szolgálatkészebb, együttérzőbb, irgalmasabb. S hogy boldog legyen az év, szeretném gyakorolni minden nap a hálát, meglátni az apró örömöket.

Máris kezdhetem az örömmel. Bár nem szeretem a nagy hideget, a csúszós utakat, de mindig elvarázsol a csodálatos havazás, a mindent puhán betakaró fehérség. Az elmúlt években nagyon kevés hó hullt erre felénk. De most az elmúlt napokban több havat lapátoltunk mint az elmúlt években egész télen. S még nincs vége, most is havazik. Minden csodaszép!

Újra itt a szép karácsony

-így kezdődik egy gyerekdal, amit régen énekeltünk.

Sikerült elkerülni az ünnep előtti napok tolongását a boltokban. A városban egyre nagyobb a forgalom. Nagy a zsúfoltság. Ez az, amit nem szeretek ebben az időszakban. A sokfelé kivilágított, karácsonyi díszbe öltözött terek viszont nagyon tetszenek. Könnyebb elviselni az egyre rövidülő nappalokat.  És most már - mint minden évben, újra örülök, hogy napról napra több lesz a világosság, a fény.

Rábukkantunk egy kedves, csendes kis kávézóra. Megcsodáltuk a karácsonyi vásárt, nappali és esti fényben. Karácsonyi koncertre is eljutottunk. Szép volt a december. Nem is tudom, mi a szebb, az ünnepre készülődés vagy maga az ünnep? Egyszerűen ünneplünk, hisz nem mi vagyunk az ünnepeltek. Enni se tudunk többet, mint máskor. Talán kicsit mást. De nem szabad belebetegedni az ünnepre készülésbe, se az ünnepi étkezésbe.

Kincsként őrzöm a szívemben a készülődés szépségét is. A közös mézeskalácskészítést, a fenyőfadiszítést, az ajándékok beszerzését. A kalácssütés bonyodalmait, mert van akinek túl édes, más szeritn kevés benne a cukor, van akinek kevés a töltelék, másnak sok, túl finom, túl hamar elfogy s következik a "finom volt". Ilyenkor télen gyakrabban teázunk. Néha gyertyát is gyújtunk. És örülünk, mert mindenek ellenére, Isten jó. Ezért, ahogy az egyik koncerten a karmester mondta, az ünnep lényege nem a finom étel, a kalács, az ajándékok, hanem az, hogy eljött hozzánk a Messiás. Hálás vagyok a vigasztaló reménységért, a beteljesedett ígéretekért s azokért amelyeknek a beeljesedésére még várnunk kell. Boldog ünnepet mindenkinek, aki erre jár!

Olvasni kell!

Elolvasásra és továbbadásra kaptam Bálint Ibolya: Tetten ért nők ...és Isten kitárt karjai című könyvét. Inkább könyvecske, hisz csak 92 oldalas. Rövid olvasmány. Mégis súlya van.

Tanulmányaim során egyszer én is bejutottam egy börtön női részlegébe egy nagyon rövid látogatásra. Rácsok, kiszolgáltatottság, bezártság, zsúfoltság. Egy olyan hely, ahová senki se vágyik - így gondolom én. Mégis élnek ott emberek, élnek ott nők. Bálint Ibolya a börtönmisszió által került kapcsolatba az ott élő nőkkel,  megosztotta velük a Jézusról szóló örömhírt, megismerte élettörténeteiket. A könyvet olvasva újra szembesültem azzal, mennyi nyomorúság van világunkban. Mennyi terhet cipelnek egyesek már gyerekkoruktól! Egy rossz döntésnek szörnyű következményei lehetnek. Nagyon nagy kincs az önuralom, a megfontoltság. Az elrontott, reménytelennek látszó esetekben a Jézusról szóló evangélium reményt, változást, új életet hoz. Nagyon örülök, hogy vannak emberek, nők, akik börötnmissziót végeznek, s hogy még egyelőre törvényileg van lehetőség a raboknak istentiszteletet tartani.

Mostanában sokszor eszembe jutott az a pár sor Ézsaiás próféta könyvéből,  amit régen Jézus felolvasott a zsinagógában: "Az Úr Isten lelke van énrajtam azért, mert felkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak, elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást, hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét". A folytatás, amit nem olvasott fel így hangzik: és Istenünk bosszuállása napját. Van, következik egy ilyen nap. De most még az Istenhez fordulás lehetőségének ideje van. Ma az örömhír napja van.

A titokra fény derül - olvasni jó

 
Már nagyon vártam Harry Voß Vadóc sorozatának utolsó kötetét: Vadóc és az utolsó titok. Mint a sorozat mindegyik részét, ezt is nagy örömmel olvastam. Végre tisztázódnak a dolgok! Vadóc visszanyeri az emlékezetét. Megtudjuk ki ő, kik a szülei, hol éltek, mi történt a családdal. Mint mindegyik kötet, ez is tele van váratlan fordulatokkal, veszélyes kalandokkal. Megnevettet. Elgondolkoztat, hogy amit hiszünk, hatással van-e arra, ahogyan élünk. Nagyon komoly kérdéseket feszeget. Ha Isten jó, miért történik annyi rossz a világunkban? Miért történnek fájdalmas dolgok azokkal is, akik szeretik Istent? Hogyan lehet hálát adni, amikor bajok érnek? Lehetünk-e dühösek Istenre? Jó ezekkel a kérdésekkel szembesülni akkor, amikor jól van dolgunk, amikor nincs tétjük. Tudnunk kell, kiben és miben hiszünk. Akik pedig a nehézségek, fájdalmak után is ragaszkodnak Istenhez, azok hitének, szavainak súlya van, akkor is ha idős, egyszerű emberek.

Örülök, hogy magyarul is elérhető ez a sorozat.

Megfázás és egyebek, avagy olvasni jó

Bennünket sem került el az őszi influenza. Az újságban már azt írták, hogy csökkenőben van az új megbetegedések száma, amikor hozzánk is elért az őszi megfázás.  

Már az első tünetektől kitartóan ittuk a finom meleg teákat. A gyerekorvosnő már régen felhívta a figyelmemet, hogy ilyenkor sok meleg teát itassak a gyerekekkel. De akkoriban a gyerekek nem nagyon akartak teázni. Most, hogy megnőttek, már nem kell kérlelni senkit. Orrcsorgásra, köhögésre: C-vitamin és meleg tea. Már árulnak teát torokfájásra, orrcsorgásra, köhögésre, immunerősítésre. De magam is készítettem teakeveréket megfázás esetére, kakukkfűvel, hársfavirággal, bozdavirággal, fenyőrüggyel, útifűvel, citromfűvel, zsályával, csipkebogyóval, kamillával és az elmaradhatatlan mentával. Nagyon szeretjük a mentateát. S bár nem szeretem a csípős ízeket, most mézes reszelt gyömbért is ettünk. És persze fokhagymás pirított kenyeret. 

A C-vitaminról Szent-Györgyi Albert jut eszembe. Nemrég láttam egy könyvet, amelynek ő volt a borítóján. De a cím! Bizonyára tévedés - gondoltam. Ez nem lehet... vagy mégis? Ez a kíváncsiság vett rá, hogy elolvassam Wisinger István: A Nobel-díjas kém című könyvét, annak ellenére, hogy a Neumann Jánosról írt könyvét kicsit nehezen olvastam. Hogy milyenre sikerül a találkozásunk egy könyvvel, több tényezőtől függ: a könyv témája, stílusa, érdeklődési körünk, előzetes ismereteink, lelkiállapotunk, hangulatunk, hogy csak néhányat említsek. Ez a találkozás most jól sikerült. Talán azért is, mert nagyon keveset tudtam Szent-Györgyi életéről. A könyv dokumentumregény, de mégsem olyan nehezen olvasható, mint amire vártam. Megismerhetjük, milyen volt Szent-Györgyi  mint tanár, kis betekintést kapunk a magánéletébe, és megtudhatjuk, hogyan került a politikába. Örülök, hogy elolvashattam. Nehéz időkben érdekes élni. 

"A vitamin olyan anyag, amely akkor okoz betegséget, ha nem eszik meg."

"Döntenem kellett, hogy melyik oldalon állok. És ez azt jelentette tulajdonképpen, hogy nem én vetettem magam a politikába, a politika tört be az életembe azzal, hogy zsidó diákjaimat és barátaimat üldözték."

"Én ezt a háborút mély pesszimizmussal néztem. Nem tudtam olyan kimenetelét találni, amely számunkra kedvező lehessen. 1939-ben felvázolt helyzetképemben olvashatják: akár a német, akár az angol vagy az orosz koncepció győz, én azt másnak, mint a magyarság súlyos megpróbáltatásának nem tudom elképzelni. Nemcsak a háború pusztításától: megszállásoktól, bombázásoktól, a legjobbak elhurcolásától féltem azt, amit eddig csináltunk, sokkal inkább a háború utáni rendezéstől."

"Lett egy csoportom, szerveztük a Hitler ellenes és egyéb ellenállást is. Nagyon óvatosnak kellett lennem, mert az egész ország tele volt kémekkel. Minden második ember náci kém volt. Halálos fenyegetéssel még tisztességes embereket is arra kényszerítettek, hogy titokban nekik dolgozzanak."

A zsidók helyzetéről így ír: "Csak meghatározott időben mehetnek vásárolni, nem tarthatnak telefont, rádiót, magánautót vagy motorkerékpárt. Bankszámláikat befagyasztják, értéktárgyaikat elkobozzák, élelmiszeradagjaikat csökkentik."

Nehéz időkben nehéz döntéseket kell hozni, kockázatot kell vállalni. Örülök, hogy most már nem csak a C-vitamin jut eszembe ha Szent-Györgyi Albertre gondolok.