Bennünket sem került el az őszi influenza. Az újságban már azt írták, hogy csökkenőben van az új megbetegedések száma, amikor hozzánk is elért az őszi megfázás.
Már az első tünetektől kitartóan ittuk a finom meleg teákat. A gyerekorvosnő már régen felhívta a figyelmemet, hogy ilyenkor sok meleg teát itassak a gyerekekkel. De akkoriban a gyerekek nem nagyon akartak teázni. Most, hogy megnőttek, már nem kell kérlelni senkit. Orrcsorgásra, köhögésre: C-vitamin és meleg tea. Már árulnak teát torokfájásra, orrcsorgásra, köhögésre, immunerősítésre. De magam is készítettem teakeveréket megfázás esetére, kakukkfűvel, hársfavirággal, bozdavirággal, fenyőrüggyel, útifűvel, citromfűvel, zsályával, csipkebogyóval, kamillával és az elmaradhatatlan mentával. Nagyon szeretjük a mentateát. S bár nem szeretem a csípős ízeket, most mézes reszelt gyömbért is ettünk. És persze fokhagymás pirított kenyeret.
A C-vitaminról Szent-Györgyi Albert jut eszembe. Nemrég láttam egy könyvet, amelynek ő volt a borítóján. De a cím! Bizonyára tévedés - gondoltam. Ez nem lehet... vagy mégis? Ez a kíváncsiság vett rá, hogy elolvassam
Wisinger István: A Nobel-díjas kém című könyvét, annak ellenére, hogy a Neumann Jánosról írt könyvét kicsit nehezen olvastam. Hogy milyenre sikerül a találkozásunk egy könyvvel, több tényezőtől függ: a könyv témája, stílusa, érdeklődési körünk, előzetes ismereteink, lelkiállapotunk, hangulatunk, hogy csak néhányat említsek. Ez a találkozás most jól sikerült. Talán azért is, mert nagyon keveset tudtam Szent-Györgyi életéről. A könyv dokumentumregény, de mégsem olyan nehezen olvasható, mint amire vártam. Megismerhetjük, milyen volt Szent-Györgyi mint tanár, kis betekintést kapunk a magánéletébe, és megtudhatjuk, hogyan került a politikába. Örülök, hogy elolvashattam. Nehéz időkben érdekes élni.
"A vitamin olyan anyag, amely akkor okoz betegséget, ha nem eszik meg."
"Döntenem kellett, hogy melyik oldalon állok. És ez azt jelentette tulajdonképpen, hogy nem én vetettem magam a politikába, a politika tört be az életembe azzal, hogy zsidó diákjaimat és barátaimat üldözték."
"Én ezt a háborút mély pesszimizmussal néztem. Nem tudtam olyan kimenetelét találni, amely számunkra kedvező lehessen. 1939-ben felvázolt helyzetképemben olvashatják: akár a német, akár az angol vagy az orosz koncepció győz, én azt másnak, mint a magyarság súlyos megpróbáltatásának nem tudom elképzelni. Nemcsak a háború pusztításától: megszállásoktól, bombázásoktól, a legjobbak elhurcolásától féltem azt, amit eddig csináltunk, sokkal inkább a háború utáni rendezéstől."
"Lett egy csoportom, szerveztük a Hitler ellenes és egyéb ellenállást is. Nagyon óvatosnak kellett lennem, mert az egész ország tele volt kémekkel. Minden második ember náci kém volt. Halálos fenyegetéssel még tisztességes embereket is arra kényszerítettek, hogy titokban nekik dolgozzanak."
A zsidók helyzetéről így ír: "Csak meghatározott időben mehetnek vásárolni, nem tarthatnak telefont, rádiót, magánautót vagy motorkerékpárt. Bankszámláikat befagyasztják, értéktárgyaikat elkobozzák, élelmiszeradagjaikat csökkentik."
Nehéz időkben nehéz döntéseket kell hozni, kockázatot kell vállalni. Örülök, hogy most már nem csak a C-vitamin jut eszembe ha Szent-Györgyi Albertre gondolok.
