vasárnap, december 26, 2010

Nem volt

karácsonyfa a istentiszteleti teremben. De így
könnyebb volt emlékezni az ünnep lényegére.

Valaki megkérdezte az ünnep előtt tőlem, hogy mit szeretnék karácsonyra, minek örülnék, miért vagyok hálás.
Mit szeretnék? Csendet, pihenést, megállást, időt gondolkozni, kérdéseket feltenni, választ keresni.
Minek örülnék? Ha a régi történetből új üzenetet kapnék.
Miért vagyok hálás? Hogy Jézusban Isten közel jött hozzánk, megismerhetővé vált, aztán családomért és tovább...

Múlóban az ünnep.
Gondolkoztam... az ünnep eredetén, értelmén s hogy milyen könnyen háttérbe szorul az Ajándékozó és a kimondhatalan Ajándék. Kérdezek és kutatok. De tudom, hogy nem (csak) ismeretre van szükségem. ... és örülök, hogy emberré lett...

2 megjegyzés:

  1. Köszönöm Betti! Nagyon elgondolkodtató a válaszod és egyáltalán nem tudtam erről az oldalról. Nagyon örülök, hogy rátaláltam, több régebbi bejegyzést is elolvasgattam esténként. Nekem is jól esett ez a pár nap csend és merengés... olyan jó, hogy esténként bűntudat nélkül olvasgathatok, nem kell számolnom a másnapi helytállással. ... és tényleg végiggondolhatja az ember, hogy vesszük-e egyáltalán az adást, megértjük-e az üzenetet! Nálunk az erdő gyönyörű, a táj havas, jó nagyokat lehet sétálni! Üdvözlettel: Erika

    VálaszTörlés
  2. :) Én is nagyon szeretem azokat az estéket, amikor kedvemre olvashatok.
    Mi is élvezzük a havat, olyan jó, amikor a város szürkeségét betakarja a tiszta, puha fehér hó.

    VálaszTörlés

Mi a te véleményed?