Vakáció

Kinek hogy telik a vakáció? Van aki olvas, játszik, focit néz, más babázik, zenél, tanul - csak azt ami neki tetszik és amihez kedve van, van aki süt főz, mos, vasal, vásárol, kertészkedik, mert már nem jogosult vakációra, mert anya. S ha mindez nem elég, és persze hogy nem elég, akkor ideje lenne gyakrabban sütit sütni, új recepteket kipróbálni, új érdekes könyveket beszerezni a könyvmolyoknak, és végre meghorgolni a vágyva vágyott horgolt babákat. Láttam egyszer nem is olyan régen szép horgolt babákat... Gondoltam, szerzek valami jó leírást, lapozhatót. A kisebb lányaim nem elégednek meg a könyv lapozgatásával s azzal, hogy mi lenne ha... Újra és újra kérték, legalább próbáljam meg...

Hát neki fogtam. Hogy milyen lesz, nem tudom. Anyagot sem vettem, csak itthoni hulladékból fogtam hozzá, hogy ha nem sikerül, hát ne bánjam az anyagot. A lányok minden nap kérdezik, hogy horgoltam-e. Legalább pár percre kézbe kell vegyem minden nap. Most épp a lábak kitömése következik -sose csináltam, hogy kell? - de közben kötöttem egy lányom által kötött babamellényhez nadrágot és a másik babának is egy  elbontott fonalból mellényt és nadrágot. (Ismerőseink körében van három kisbaba is, ezért most nem csak playmobil babákkal játszanak a lányok, hanem bébibabákkal is.) Nem is tudtam, hogy a kötés ilyen könnyű a babahorgoláshoz képest. És talán tíz év múlva, arra fogok gondolni, hogy milyen egyszerű volt az életem, mikor csak ez a gondom volt, hogy is horgoljam meg a babákat és a ruhatárukat a lányoknak...

Ma csak kötöttem és kötöttem, panaszkodtam is a lányoknak, hogy semmit sem csináltam ma délutánig (vasalás, mosás, gyomlálás, paradicsomok felkötözése, menta szedése, olvasás magamnak, csak úgy, tanulás -magamnak, csak úgy), de megvigasztaltak, hogy hát kötöttem, az nem elég? Ha nekik elég, legyek én is elégedett. És horgoljak, de előbb tömjem meg a horgolt babalábakat.