Kincskereső kedd - 50.

Hálás vagyok:
-a hét elején kapott jó hírért
-a napfelkelte színeiért
-hogy felolvashatok a gyerekeknek, akik mellém ülnek, hozzám bújnak. Milyen más a gyerekkén olvasott könyvet újra kézbe venni, felolvasni...
-R. néniért, aki már nincs itt, de hite, szeretete, derűje, munkavállalása, segítőkészsége felejthetetlen nyomokat hagyott bennem is
-a szép énekért, amit a lányok énekeltek
-hogy nem csak baj, de talán segítség is lesz
-hogy nincs mikulás és angyalka és télapó a gyermekeinknek sem, ezért szabadok arra, hogy szeretetük kifejezéseként kellemes meglepetést szerezzenek, ajándékot készítsenek, adjanak másnak, egymásnak és nem kell majd csalódniuk, hogy akikben feltétel nélkül megbíztak, átverték őket,  hogy az egész csak mese, sem félniük nem kell, hogy nem elég jók valakinek aki messze van s majd valahogy titokban eljön hozzájuk s az ajándék attól függ... Mert a Történet, az igazi, az mindennél sokkal szebb, nem csak karácsonykor.