Hálás hétfő - 47.

Miközben elcsüggedek, elkeseredek, amit jól akarok csinálni, rosszul sikerül, félreértések, megbántások és megbántódások, harag és megbocsájtás között keresem a szépet, ami felemel, tovább visz, erőt ad, aminek emléket állíthatok.

Hálás vagyok
-a fréziákért az asztalomon
-a zsongásért egy finom családi ebéd után, mikor szinte mindenki érdekelt volt egy beszélgetésben...
-az örömért, mit második gyermekünk hozott magával s hogy olyan gazdagok lettünk általa
-a hideg ellenére a kertben szépen nyíló krizantémokért
-a napsütésért, ha csak pár percig tartott is
-a napfelkelte szépségéért
-a bontakozó lehetőségekért
-az istentiszteleten hirdetett Ige üzenetéért
-s bár már írtam, újra írom, hogy hálás vagyok a bullet journal-ért. Nézegettem a szebbnél szebb határidőnaplókat, de számomra nincs hatékonyabb a bullet journalnál. Szeretem megtervezni a hónapot, a hetet és a napot, megállni, gondolkodni, tervezni, számot vetni. Lassan már a decemberi hónapra is készülök. A kezdő oldal először tervezőként működik, ahová beírom majd a fontosabb tennivalókat, de hónap végére olyan lesz, mint egy emléklap. Én így szeretem mostanában. De erről többet talán majd egy külön bejegyezésben.