Örömmel néztem, ahogy a tavasz birtokba vesz mindent. Bár most hűvös, esős idő van, volt sok meleg napsütés. A kert csupa zöld. Ennek egy része gaz. Gondoltam már arra, hogy kellene egy terv, aminek a segítségével módszeresen kigyomláljam a kertet, minden nap egy keveset s ha végeztem, kezdhessem elölről... De ettünk hagyma zöldjét, retket a kertből. Szép a spenót. Már többször főztem sóskalevest. Ittunk teát friss citromfűből és mentából. Debütáltam szőlő és fametszésben (utóbbi szerintem elég nehéz és nem tudom, hogy jól csináltam-e). Virágzott a köszméte, ribizli. Most virágzik az eper, a naspolyafa, a borsó. Szép a rukola saláta. A petrezselyem nem kelt ki. De lett kapor ott, ahová a szél szórta a magot. Körömvirág úgyszintén. Kaptam tavasszal szőlővesszőket, amiket szorgalmasan locsolok, hogy meggyökeresedjenek. Mindennap megnézem a kis kertem növényeit, nőttek-e. Azt hiszem egy kert akár terápia is lehet a léleknek s ha felvesszük a harcot a gyomokkal, akkor tán a testnek is jót tesz a kert.
Nem rég elővettem a kenyérsütőgépet. Mióta itt lakunk a kamrában tartottam. De egyszer épp elfogyott a kenyér, dolgom volt, nem akartam elmenni a boltba, az is legalább fél óra. Ezért, gondoltam, megnézem megy-e még a kenyérsütő. És ment. Most újból sütök itthon kenyeret. A gyerekek szeretik, sokszor csak úgy üresen eszik. Általában teszek bele magokat, mikor mi van kéznél.
Sokat gondolkoztam Eszti írásán. Mennyi terhet cipelünk magunkkal, amikről azt hisszük, hogy csak a mi elvárásaink saját magunktól, normák, amiknek úgy érezzük, meg kell felelnünk. De miért is? És meg kell felelnünk? Tényleg a mi elvárásaink vagy a másokéi? Nem lehetne-e az életünk egyszerűbb? Nehéz megtalálni az egyensúlyt. Mindenképpen kell tudnunk mi a célunk, mi a legfontosabb. Mit minek rendelünk alá. Nem elveszni a részletekben. Könnyű mondani, nehezebb megélni.
Egy hosszabb kiesés után újra felolvasok a gyerekeknek. Csak a kisebbeknek, mert nehéz olyan olvasmányt találni, ami kicsit és nagyot is érdekeljen. Hol a kicsi marad ki, hol a nagy vagy a nagyobbak. Nagyon szeretek felolvasni nekik. Olyan könyveket, amiket amúgy nem olvasnék (sokszor alig jut időm olvasni magamnak), de melyek olyan jók, lélekmelengetők, nem csak gyerekeknek, hanem az egy kis időre gyereklelkű felnőttnek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?