Kitartóan

gyönyörű, meleg nyaralási idő van.
Érlelő meleg vagy talán kiszárító? Öntözni kell. Hála a vízért.
Kellett mulcsnak a fű, ezért legutóbb a lehető legrövidebbre nyírtuk. Tapasztalatlanság és meggondolatlanság volt. Utána azt hittem kiszárítja a nagy meleg, minden nap locsoltunk. Így is látszik, hogy itt-ott majd elszáradt. Igaz, hogy nyírás előtt pár napig nem is volt alkalmunk locsolni, főleg elől. De majd csak jön az ősz, a hűvösebb s hátha rendbe jön.

Érik szépen a paradicsom, a paprika, uborka. Egy nap kíváncsiságból megmértem, 800g uborka, 980g paradicsom  ért be, utóbbiak közül egyik 380g. Nagyon örülünk mindannak, ami itt terem. Persze nem szedek be mindennap ennyit, sőt van, hogy semmit, de ez egyre ritkábban. S eszembe se jut fényképet készíteni, mert épp étkezés előtt megyek ki valami frisset szedni, behozom, megmosom s már esszük is egy részét. Azt hiszem gyerekkorom óta nem ettem ilyen frisset.

Főztem be paradicsomot télire. De még szeretnék eltenni. Próbálkoztam uborka eltevéssel is. Ezt már évek óta édesanyám végezte el helyettem, de már egyik gyerek se pici, így illene átvenni ezt a munkát tőle. Zakuszkát szeretnék még eltenni. S egy kis szilvát ősszel.

Tavasszal két csupasz szőlővesszőt tettem itt a földbe, egy sötét szemű szőlőtőről, amit a legkisebbünk nagyon szeretett. Ahogy lelkemre kötötték igyekeztem locsolni majdnem minden nap. Sokáig csak egy levele volt, aztán egyszer csak új levél jelent meg rajta és elkezdett nőni. Nagyon örülök neki. Tudom enni róla csak 3-4 év múlva lehet. De olyan szép rácsodálkozni, látni az élet csodáját ilyen közelről.

Kicsit laza volt a július, olyan pihenős, nem kellett vetni, palántázni. Csak élvezni a termést és persze néha gyomlálni s locsolni. Lassan gondolkozom, hogyan legyen ősszel, meg majd tavasszal. Milyen növényeket szeretnék és hova, hogyan alakítsam a kertet? Tudom szeptembertől újra kevesebb időm lesz a kinti munkákra.

Nem fogom elfelejteni, de azért leírom, hogy volt egy szép rövid hétvégénk gyerekeink nélkül. Ez azért jelentős, mert már van vagy két pár éve, hogy gyerekeket nagyszülőkre hagyva elmentünk volna. Vonatoztunk és autóztunk. S egyszer azért elővettem s végignéztem a gyerekek képeit a nálunk levő kütyükön. Nagyon jó volt, régi emlékeket felidéző s rokonlátogató. Ezért is hála.