A nagy meleg

elmúlt. Ma kellemesen hűvös volt. A múlt heti meleget főleg nyers ételek fogyasztásával próbáltam átvészelni. Érzem magamon az idő múlását. Nincs semmi súlyos, csak más mint 15-20 éve. Ma egy hete csak vonszoltam magam, kicsit meg is ijedtem. Egy kis pihenés és 24 órán át csak nyers zöldség, gyümölcs csodás hatással voltak rám. Jobban lettem, elmúlt a fáradtságom, szerintem az arcom is simább lett, s következett a lekvárfőzés, kompót eltevés, sok dinnye evés, néha egy fagyi. Örülök a sok friss gyümölcsnek, zöldségnek, sok szép színnek, a hosszú (de már rövidülő) nappaloknak, hogy csak úgy kiülhetek a lépcsőre nézni az eget, hogy mezítláb járhatok a fűben, hogy olvashatok még meséket, játszhatok a gyerekekkel ország-várost vagy csak labdásat. Nem tudom minden kérdésükre a választ, de kereshetjük együtt a választ. S tanulhatok is tőlük.

A gyerekek már alszanak. Az asztalon tempera, színes ceruzák, filcek, meséskönyv, befejezett és befejezetlen rajzok, két társasjáték, amit kár elpakolni, hisz holnap újra elő kell venni. Az ágyon a hátat kitámasztandó két párna, egy gyermekatlasz és a nagy világatlasz, a képes gyermekenciklopédia, egy könyv a világ állatairól, két nagyobb képes meséskönyv és két bogyó és babóca, egy lepkeháló, pár filc és ceruza, mindez nagyszerű összevisszaságban, mintha most mentek volna el s mindjárt újra visszajönnek folytatni amit elkezdtek. Ha szépen elteszem, reggel pizsamásan itt keresik majd, hogy folytassák, ahol abba kellett hagyni ma este a fogmosás, pizsamába öltözés miatt...

Az eső után a kertem újra tele van gyommal. Kezdhetem elölről a kitépésüket. Jó lenne elővenni a kapát is.
Érik a paradicsom, a paprika. Van bőven uborka. S ha locsoljuk, az eper is terem. Az egyik rózsa levelét zöld hernyók támadták meg, a friss hajtásokat leették. A karalábé fejesedik. A káposzta, brokkoli próbára teszi a türelmem, akárcsak a futóbab.

Első uborkáink.

Paradicsom.

Karalábé a saláta között.

Áfonya, a vadon termő. A nemesített áfonyából nem lett lekvár. Pocakba, joghurtba, tortára, fagyasztóba került.

Finom, gyerekkoromra emlékeztető ízű, zamatos barack, pocakba, lekvárba, kompótnak.

Szeretem a zöldet sárgával, narancssárgával. Olyan frissítő.

Eper. Valaki körbejár egy tálkával s leszedi a már érett szemeket. Kivéve a legkisebb, aki helyben megeszi, miközben hangosan megjegyzi, hogy az övé. Szemmel tartom, hogy legalább megmosva egye, de próbálom megelőzni s valakit előtte kiküldeni az eprekért. Ő akkor is keres s a majdnem érettekkel egészíti ki a részét.

Játék bent, ha kint túl nagy a meleg.