hétfő, január 19, 2015

Elmúlt

-egy év.

-a tél is, nincs már sehol hó. Esik az eső.

Egy hóvirág a kertünkből, ezelőtt 4 nappal és ma:


Még soha nem volt alkalmam ilyen közelről megfigyelni egy ilyen apró, hétköznapi csodát.
Virágzik az egyik árvácska.
Itt is ott is bújik elő ez-az, gondolom valami hagymás virág.
Miután elolvadt a hó, újra szedhettünk néhány zöldhagymaszárat.
Valaki mondta, hogy februárban lehet vetni a borsót.
Vettem már néhány magot. S kaptam is. Most gondolkozom mit hová vetek majd. Még kell ásnom is, mert nagyon keskeny az a sáv a telkecskénk végében s több mint fele már tele van.
Gondolkozom, mit szeretnék még a kertembe. Pár fácskát, néhány bokrot, virágokat... Listát készítek - nem csak az ár végett. Aztán keresek, olvasok a neten. Gondolkozok. S gondolatban mindenféle növényt, lágy és fásszárút helyezek el a ház körül, majd megértve mit is jelenthet ez pár év múlva sorban húzom ki a listámról, majd másnap újra felveszem a listámra, esetleg megjegyzem, hogy majd ősszel próbálkozom vele (addig tán érettebb leszek) vagy "egy életem egy halálom" -kipróbálom. Majd alszok egyet rá, s megpróbálok tekintettel lenni arra, hogy a ház és a kerítés közötti rész nem csak az enyém s újra gondolok mindent még néhányszor, míg el nem jön a döntés pillanata s a tettek mezejére lépek.
Szeretem körbejárni e talpalatnyi földet, számba venni a rügyeket, a füvet. A gaznak nem árt a tél, vígan van. Ha nem lesz ilyen nagy sár kis ásóval, kis kapával veszem kezelésbe, de addig is néhányat megpróbálok gyökerestől kiszedni.

Az időjárást, a változásokat sokkal jobban érzékelem mióta itt lakunk.
A föld puha. Néha gondoltam már, hogy jó lenne egy kis járda a ház körül.
Kint minden csupa sár az aszfaltozott útig. Járda csak előttünk, a mellettünk levő szomszédnál és a sarkon van. Remélem őszig lesz egy autó, amivel könnyebben kimehetek az aszfaltig vagy a parkig. Mivel itt olyan kevés autó jár, az út túloldalán a kertben nyugodtan sétált egy fácántyúk, s már többször láttunk fácánokat itt a közelben.

Hétfőnként eljön felénk a postás.
Kedden a kukásautó viszi el a szemetet.

Ilyen apróságok határozzák  meg az életünket.

Nekem azt hiszem  megártott a sok "itthon". Nincs mivel dicsekednem. Örülnöm kellene, hogy jól vagyok s közben azt mondom, hogy belefáradtam, hogy körülöttem mindenki sorban lebetegszik. A lázmérő vándorol egyiktől a másikig. Kinek a torka, a dereka, a lába, a füle fáj. Meleg tea, méz, lázhúzó, orvosság, limonádé, simogatás, vigaszpuszi, törődés, figyelem, kedvesség, mosoly, bátorítás, vigasztalás... csupa-csupa csekélység reggeltől estig s ha kell hát éjjel is. Kimegyek a szitáló esőbe, ez jót tesz nekem. "Felövezvén elmétek derekait" -írja valahol az apostol. Azt hiszem nekem is erre van szükségem.

A lányok azt mondták éjszaka csöpögést hallottak. Reggel aztán látták, hogy a szobájukban csepeg a víz. Izgalmas házban lakni. Tapasztaljuk, hogy ez egy eladásra épített ház. Bár bárkivel bármikor előfordulhat ilyesmi. Egész más szemmel nézem ezentúl az időjárás előrejelzést. :)

A legkisebb egyre gyakrabban eljátszik egyedül is. Beszél a babák helyett. De szívesen autózik is. Sok örömünk van benne.

A karácsonyfát még nem bontottuk le. Szép. Nem hullatja nagyon a tűleveleket. Ennyi beteggel, akik reggeltől estig egyik ágyból a másikba vándoroltak senkinek nem volt ideje és kedve leszedni a díszeket. Így az apró lámpák - ha eszünkbe jut bekapcsolni, egy kis hangulatot hoznak.



Lassan befejezem.
Jó ha a szabadság szeretettel és tisztelettel párosul.
Furcsa egy világban élünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mi a te véleményed?