szombat, szeptember 13, 2014

Ez a szombat

más volt, mint a többi.
Nem volt idő a füvünk növekedését csodálni. Locsolni se. De volt eső épp elég.

Utazások után, ősz elején lett volna mit vásárolni, elrendezni - ahogy sokszor szombaton lenni szokott. Mégis jó volt félretenni mindent, s bár reggel úgy éreztem, mintha megfázás kerülgetne, érdemes volt elmenni kicsit a dombok közé. Itt a közelben nincsenek hegyek.

A valahová tartozás érzése megerősítő.
Estére fáradtan, de feltöltődve értünk haza. A jó ebéd után vacsora se nagyon kellett, elég volt egy jó meleg mézes tea.


Reggel a 121. Zsoltárt olvasta fel a lelkipásztor. Jó volt hallani, hogy "nem szunnyad Izráel őrizője". Arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy ilyen Istenünk van. Több gyerekkel lehetetlen mindig mindegyiket szemmel tartani. Jó, hogy Isten oltalmára bízhatjuk őket. Nem is gondoltam, hogy épp ma, épp a mieink közül az egyikkel tapasztaljuk meg ezt az oltalmat. Jó hozzánk az Úr.

A hely, a táj nagyon szép volt.
Ebéd utáni sétánk alkalmával ilyet is láttunk:



Persze vannak a faluban szép házak is, de látszik, hogy nehéz itt a megélhetés. Sokan elmentek. Sok ilyen s még ilyenebb hely van ebben az országban. S talán nem csak ebben...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mi a te véleményed?