Esni készül. Kint a száradó ruhákat lengeti a szél. Egyik gyerek mellettem olvas, a másik valahol fent, a két kicsi kint homokozik.
Megszerettem ezt a helyet. Pedig kint még csupa gaz az udvar, bent még vannak dobozok, s leszek is, míg elkészül a lépcső alatti tároló.
Szeretek a ház előtt a lépcsőn ülve az eget, a túlsó oldalon a kertet nézni. Pihentető. Nem minden nap jut idő erre.
A gyerekek kaptak egy kis sátrat egy kedves ismerősünktől, akinek a gyerekei már kinőttek az ilyen sátorozásból. Egyelőre a teraszra tettük, majd ha a kert ki lesz egyengetve és szép füves lesz, akkor oda is kitehetjük, mert most elég hepehupás.
Közben tanulom, hogy nem mennek a dolgok olyan gyorsan, ahogy elképzeltem. Én sem tudok olyan gyorsan haladni a dolgaimmal, ahogy szeretném, s más munkák megszervezése és kivitelezése bezzeg több időbe teleik, mint szeretném. De a boldogság nem múlhat ilyen apróságokon. Hozzáállás kérdése. Addig is örülhetünk sok mindennek. Hát rajta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?